TRE® Élménybeszámolók

Végtelenül hálás voltam, hogy ott lehettem éppen aznap, mert ami utána érkezett váratlanul, azt hiszem TRE nélkül nem bírtam volna elviselni :) Frissen próbáltam alkalmazni a "megállj"-t a testemnek és minden rezgésemnek.

Olyan testrészemet is érzékeltem (bal láb mutatóujj), amiről fejben tudtam, de eddig nem kelt önálló életre…

Kicsit fáradt voltam, de kíváncsian vártam a foglalkozást. Már előző nap is felidéződött pár korábban látott, hallott infó/videó részlet - ezeknek nagyon örültem.Várakozással teli nyugalmat éreztem, jó érzés volt tettre készen, ugyanakkor mégis passzívan, csak figyelni, mi következik…Érdekesen kellemes nyugalmat hozott. Örültem, hogy sikerült (bár nem a teljesítményre ‘gyúrtam’🙂) Élveztem a langyos testérzetet = se túl meleg, se túl hideg. Korábban kicsit tartottam a remegés érzésétől, nem tudtam elképzelni, milyen lehet. Meglepett, hogy nem társult idegességgel, sőt, ellazulást hozott! Egyértelműen pozitív volt! Örömöt és hálát éreztem😊 Nyugalom vett körül. Béke a világgal. Kellemes testérzet, semmi fáradtság. Testi-szellemi erő a nap folytatásához. Jó volt, hogy koncentrálhattam csak magamra.

Segített megérkezni, magamra koncentrálni. Mindig nehéz megfogalmaznom azt hogy testi szinten mit érzek, és jó, hogy ezzel a kérdéssel kezdjük, hiszen végig az óra alatt erre kell figyelnem. A testérzetek tudatosítása sem könnyű, ebben is segít ez a rész. A legfeltűnőbb az aszimmetria volt, hogy mennyivel könnyebb/nehezebb az egyes oldalakra elvégezni a gyakorlatokat. Örültem viszont hogy most már hamarabb észre tudom venni hogy mikor elég a testemnek, és kezdek megtanulni hallgatni ezekre a jelzésekre. A két oldal "egymásba kapcsolódása" most gyorsabban ment, mint előző alkalommal. Ez meglepő volt. Rácsodálkoztam arra az élményre is, hogy amikor a jelzésre abbahagyom a terhelést, a fájdalmak is leállnak. Ez megtanít bízni a testemben. A lábamban egy nagyon kellemes zsibongó érzés uralkodott el. Stabilnak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam, és bár a fáradtság és az állandósult fájdalmak még ott voltak, ezeket nagyobb türelemmel tudtam viselni. 

Kis energiával feltöltődtem, ami egészen hazáig meg is maradt. Utána jól aludtam, és reggel magamtól keltem, mielőtt még az óra ébresztett volna. =) 

Megindult a remegés a combjaimban. A homlokomban melegséget éreztem.Elkezdtem ellazulni. Ellazultam teljesen és elmúlt az a testi fáradság amivel érkeztem. A legjobb az volt, hogy sokkal jobb érzetekkel távoztam.

A pillangópózban kezdtem a lábammal ès szép lassan csuktam össze màr az elejétől kezdve remegett, bizsergető, eddig nem túlságosan sokszor tapasztalt érzés volt. Olyan mintha az alsó rèszem tényleg pillangóként életre kelt volna. Később a szándèkos megállás után, mikor újra behajlítottam a térdem ismét remegett a normál kezdőállásban is. Jól éreztem magam a gyakorlatok után, kellemesen elfáradtam. Az óra végére mentálisan jól, érzelmileg kiegyensúlyozottan idegileg ès testileg is felfrissülve éreztem magam. Legérdekesebb: 5 férfi együtt remegett. Legjobb: nem tudtam elképzelni, hogy ez majd hogy fog kinézni gyakorlatban, de nagyon tetszett mind az óra vezetèse, a tiszta utasításai a trénernek és a végeredmény is, hogy màr elsőre sikerült a láb részen remegnem.

Elvárások nélkül érkeztem, egy barátnőm jelezte, hogy ő jön hozzád, amikor pár szóban említette hogy itt mi történik, én a "test" szóra  rezegtem. Azt éreztem, hogy itt kell lennem, mert a testem megnyilvánulásait alig tudom dekódolni. Mentálisan jól voltam, kíváncsiság volt a meghatározó. Főleg azokra az érzésekre figyeltem fel a gyakorlatok során ami nem úgy meg,  ahogy az elvárható lenne. Pl. az első gyakorlatnál amikor a talpunkat görgettük, az tűnt fel, hogy a baloldalam sokkal sutább. A bal talpam nem tudott " gördülni", örültem hogy kiderült, egy ilyen látszólag apróság és azt is gondoltam hogy "jó helyen " vagyok,  és az is be fog indulni.
A falnál végzett gyakorlás volt nekem a legkomfortosabb, ott már éreztem enyhe remegést a combomban amikor be volt hajlítva.
Amikor a hátsó comb izmot figyelő  gyakorlat volt, akkor is a bal comb suta volt. Erre a "suta baloldalra" többször felfigyeltem. 

Egyszerre volt felkavaró, de megnyugtató és biztonságos. Éreztem hogy valami elindult, aminek még nem vagyok a végén és vágyom még a megtapasztalásokat.

Legérdekesebb, meglátni ami mindig ott volt, csak nem volt rajta fókusz. 

Jó érzés volt és biztonságos, hogy csak egyedül voltam. Fontos volt, hogy minden apróságra rávilágítottunk (a te a kérdéseiddel én mertem jobban megfigyelni magam).

Nagyon eksztatikus élmény volt a remegés, jól esett, pezsdítően hatott rám. :) Érdekes módon aggódtam, hogy vajon ezt a kellemes érzést mi fogja elrontani :)

Átlagosan jól - kipróbáltam más légzőgyakorlatos módszert is, érdekes élményeim voltak, úgy érzem a kettő valahogy "összedolgozik", aminek örülök. Picit fájt a derekam és a jobb vállam. Elég hosszan beszéltem az élményeimről, jó volt hogy elmondhattam. Szerintem most már könnyebben érzékelem hogy mikor érem el az ominózus 6-7-es szinteket. Szívesen csinálta a testem a gyakorlatokat, a derekamban kifejezetten csökkent a feszültség. Megint aszimmetrikusak voltak az élmények, más ütemben, mértékben és módon jöttek az érzetek. Az "energiaáramlás" érzése jó megfogalmazás volt. Nem voltak erősek az érzetek, de megintcsak egyre könnyebben észlelem őket. Lelazultam teljesen, sikerült csak a testemben zajló érzetekre koncentrálni. Erősödik a bizalom a testemben, könnyebb is megfogalmazni ha történik valami, azt is, ha elég. Az óra után kezdtem érezni remegést a karomban, kezemben, ami elég sokáig megmaradt. Amolyan felszabadultság-érzés jött rám, egyszerre örömérzés és sírás késztetés. Aztán ahogy merültem vissza  a munkába, ezeket már nem éreztem, de energikusabb maradtam.

Úgy éreztem, elindult a vérkeringés a testemben. A remegés helyén bizsergő érzés maradt. A remegés érdekes és kellemes volt.

Remegést és melegséget éreztem a combomban, az alhasamban és a keresztcsontom környékén. Nyugodt és kipihent voltam. Az első alkalommal csak a lábamban éreztem a remegést, most tovább haladt. Kíváncsian várom a folytatást. Már hazafelé az autóban éreztem a gyomromban egy energia gombócot, társult mellé egy kis eufória, felszabadultság érzés és nyugalom.

Érzelmileg terhelten érkeztem meg, fizikailag jól voltam, de érezhető volt a testemben is az érzelmileg zaklatottság belső remegés formájában. Lenyugtatott, finomította a belső remegést. Jól esett átmozgatni a testemet, érdekes mindig mennyire át tud mozgatni, energetizálni egy ilyen kis gyakorlat is. A remegés azonnal beindult, nem volt ijesztő, nem akartam megállítani, még ha erőteljes is volt, okozott is némi belső bizonytalanságot. Mindig meglep, hogy mennyire kevés is elég lenne egy nap ahhoz hogy földeltebb legyek - gyakorlatra, testátmozgatásra gondolok.

Kimerült vagyok mostanában, fizikailag, érzelmileg hullámzó. Hamar elérzékenyültem, ahogy megéreztem a csoport nyugtató közegét. Kíváncsian figyeltem a testemet, mire hogyan reagál.
Instabilitást éreztem magamban. Napközben próbáltam figyelni magamat, mi hogyan változik bennem. Miután letudtam a nehéz feladataimat, megkönnyebbültem és jobban tudtam magamra fókuszálni.Az is lehet, hogy a nehézségeim leküzdésében segített a reggeli óra.

Úgy érzetem, hogy kiszelepelődött egy adag feszültség, relaxáltabb voltam. A testem bölcsességét csodálom, ahogy meg akar szabadulni a sok szutyoktól. Utána nagyon jól aludtam, ezért nagyon hálás vagyok. 

Feszült voltam, ilyenkor év végén mindig sokkal feszültebb vagyok. Alapállapotom amúgy is az éberség. Mint egy róka az erdőben. Szándékosan nem nyulat írtam, nem menekülök. De figyelek. Nagyon. Ez fárasztó.

Könnyen tudtam kapcsolódni Veled és a hallottakkal. 

Változatos élményeket tapasztaltam. Testi és lelki bizonytalanság érzést, melegséget és energiát, elfáradás érzést is. Kerestem a határokat, meglepően kevés terhelés után jelentkeztek. Van bennem egy mély nyugalom, lelassulás. Nagyon megöleltem a fiaimat, kapcsolódási vágyam erős. Van bennem egy fura megkönnyebbülés - boldogság, úgy érzem növekvőben. Valami bizonyosság érzés. Nem tudom megmagyarázni. Az éjszaka még előttem áll. :)

Kicsit feszülten érkeztem, de ez mostanában így van mindig. Elsősorban a lábam, főleg a combom remegett, néha a hasam, felsőtestem inkább befeszült, amit jól esett kilazítani.

A pillangó póz közbeni remegést nagyon élveztem és még akartam. Nem akartam megállni, aztán visszamentem a térdzárós pózba és akkor egy sokkal finomabb, kevésbé intenzív remegés indult meg. Ami nem volt már olyan eufórikus mint az első, de valahogy mélyebb volt. Nem fájt közben a hasam és ezt élveztem. 

Utána kisimultam, azt éreztem. Talán a sima szót mondtam is. Feltöltött. Élveztem. Kicsit kiszakadni, a folytonos fájdalom irányította köreimből.

Kicsit fejfájósan, fáradtan érkeztem. Nekem nagyon fontos volt megérteni, hogy csak a 6-os szintig kell elmenni, és ebben nagy segítség volt a ráhangolódás, a bevezető. Emlékszem a mellkasom szabadabbá vált, kézben, fejen finom bizsergés. A végén a pihenő résznél megjelent egy kis testremegés vibrálás érzetem. Meghatódtam, azon hogy odafigyeltem a testemre, hogy nem húztam túl,  "nem bántottam”.
Utána érzékeny voltam az emberekre, de jó értelemben.

Előtte nagyon kimerült voltam testileg és lelkileg is, ami egy hosszú folyamat eredménye. Jó érzés volt lassan és nem feszítve csinálni dolgokat. Segített lazulni, hangolódni. Figyeltem a testem és próbálgattam is, hogy mi esik jól. Volt bennem feszülés és érdekesen nehéznek éreztem a lábammal való munkát. És bőven elég volt belőle amennyit csináltunk, talán még picit sok is. Pedig kipróbáltam, hogy hogyan esne belőle több egy második körben, de gyorsan hagytam abba, mert nagyon soknak éreztem. Nyugodt voltam és testileg is belazultam. Amolyan békés, szemlélődő állapotba kerültem. Nem éreztem magam kifejezetten energizáltnak, de fáradtnak sem. 
Az volt a legizgalmasabb, hogy egészen pici mozdulatok milyen nagy hatással bírnak. Tapasztaltam ezt már egy teljesen másfajta terápia során, de izgalmas volt, hogy itt is mennyire igaz ez.

A remegés nagyon finom, vibráló érzés volt. Tetszett, hogy én szabályozhattam végig mi esne jól. A begubózás a végén jól esett.Nyugodtabb lettem, pl. nem érdekelt, hogy fussak a busz után. Majd jön másik. Kicsit tompább is lettem. Sétára és levegőre vágytam.

A legjobb, hogy egyszerű mozdulatok mit tudnak kiváltani. Hogy lehetek én a kormánynál.

Figyeltem, hogy mi lesz most. A lábam feszült volt, nem is tudtam kényelmesen törökülésben ülni, mert fájt. Tetszett, hogy nem kell erőltetni semmit.

Feltűnően ügyetlennek és merevnek éreztem a testem. Folyton le "akartam" támaszkodni kézre, pedig csak az egyensúly végett kellett a földet érinteni. Ez olyasmi gyakorlás, amit csak "kicsit" kell csinálni (hatos-hetes fokozat...) - ez szokatlan. Futóedzésen a fájó izmoknál kezdődik a tulajdonképpeni edzés, jógánál is addig kellett nyújtani, amíg fájni nem kezd, itt meg előtte meg kellett állni, szóval bénáztam, na. Ez teljesen új nézőpont.

A legérdekesebb, az új nézőpont azzal kapcsolatban, hogy nagyon gyengéden "csalogatja" elő a stresszeket, és nem ilyen "áttöréses", erőltetett stílusban.

Komfortos és megnyugtató volt, hogy nem kell semmi extrát csinálni. Egy ponton volt egy sejtésem arról, hogy milyen lehet ez a remegés amiről szó van. A horpaszizmos gyakorlat nagyon tetszett, mert több éve több szakember is ajánlotta már nekem a horpasznyújtást, de sosem sikerült ehhez az izomhoz közelebb kerülni, most pedig egyértelműen megéreztem hogy hol van és mi ez. Sosem éreztem még ezt a testrészt magamban korábban. A gyakorlatok végére arcom kisimult és egy fajta kellemes mosoly költözött belém.

Éreztem egy enyhe érzetet ami a remegés lehetett volna, és éreztem, hogy ez egy ismerős érzés valahonnan és ha többet gyakorolnám vagy ott akkor több időt kaptam volna, akkor már jött volna ennél több is. Így is kellemes élmény volt és kíváncsiság ébredt bennem többre. Jó volt lelassulni és új érzeteket keresni, új szempontok alapján foglalkozni magammal.

Még mindig nehéz megnyílnom, nehéz a testemnek megtanítani, hogy biztonságban van.

Családdal kapcsolatos érzelmeim hamar elérik a maximumomat.
Jó volt, hogy Eszter segített, hogy figyeljék a légzésre, amivel tudtam szabályozni az érzelmeim intenzitását.

Kellemesen, nyugodtan éreztem magam.

A legérdekesebb felismerni, hogy még jobban szeretnék magamról gondoskodni.

A testem bölcsen mozdult mindenféle irányokba és örültem, hogy tudtam hagyni ezeket a mozgásokat. Szinte ficánkolt és megmutatta azt is, hogy a májam figyelmet kér. Odatettem a kezem és az nagyon jól esett neki. Majd a ficánkolás után, mikor újra feltettem talpra a lábam, eldőltek jobbra a térdeim és egy furcsa, belülről kifacsarodott póznak érződő állapotban egyensúlyt talált és megállt a testem. Hagytam őt ebben az állapotban, és élveztem, hogy töltődik. Teljes elengedést és egyensúlyt éltem meg, mint ahogy a homok terül el a tenger partján. Mindazonáltal az járt a fejemben, hogy milyen furcsa póz esik jól a testemnek. Megnyugvást éreztem és örömöt, hogy a testem megtalálta ezt az egyensúlyt a végén és tudtam ebből töltődni. 

Egyre több mindent mutat meg a test és talán egyre bátrabb, így, hogy érzi, hogy teret adunk neki.