Grafo skiccek

Mert nem "csak" festünk. Pedig a szabad alkotás már önmagában új dimenziókba visz el, főleg ideális zenére. Azonban ahhoz, hogy kimaxoljuk az élményt, meg kell lazítani az intellektuális páncélt. 

Izgulással és kisebb félelmekkel érkeznek sokszor a vendégek, ami teljesen érthető egy ilyen műfajnál. Nem tanultak/tudnak rajzolni, vagy festeni. Bátortalanok az improvizáció félelmetes műfajához. Túl racionálisnak érzik a tudatukat. Ésatöbbi.. Ezeket az érzéseket felhasználva (nem elnyomva), finoman felengedve lehet csak nekiállni az alkotói folyamatnak. A gyakorlatok alatt szépen lassan meg lehet érkezni a jelenbe, megengedve a szubjektív érzesekhez való hozzáférést. 

A festés alatt már a nonverbalitás kap szerepet, mindenki magában van, önmagával találkozik. Eddigre már ezt nem nehéz megtenni, nem az esztétikai elvárások dominálnak, így íítélkezés nélkül jöhetnek a mozdulatok. Egy előtte még nem tapasztalt minőségű kapcsolódást tapasztalhatsz meg önmagaddal. Ez végtelenül egyedi fejleményeket hoz, ezért is fontos ebben a részben a teljes szabadság, a teljes döntési jog a festés hogyanja fölött. Így senkit nem szorítanak ki egy sablon kötelező elemei, hanem a saját mintáját festi meg.

A festés végén lezárjuk ezt a dinamikus kifelé hatást és befogadjuk az eddig történteket. A feldolgozó, lecsendesítő fázis ugyanolyan fontos, mint maga az aktus. Sokan ilyenkor jóleső fáradtságot, vagy éppen felemelő erőtöbbletet, esetleg rég várt kiüresedést élnek át. Több tematikai titkot már nem árulok el, át kell élni, mert megható és csodálatos ami minden alkalommal történik!