Élménybeszámolók

...melyek saját szavakkal és stílusban tükrözik a végtelenül sokféle megélést:

"Visszatérő vagyok. A workshop első felén - de maga ez a folyamat, majd a kártyám is ahhoz vezetett, hogy a fókusz: a lassúság és a nyugalom megtartása a mindennapokban. Nem rohanni, nem kapkodni, nem vállalni túl sokat az élet semelyik területén.

Nagyon csodálatos volt a folyamat. Olyan dolgokat engedtem meg magamnak, amit még soha. Teljesen elvesztem több számomra csodálatos részletben is. A festék vásznon való masszírozásában csukott szemmel más dimenziókban találtam magam, a fenékkel vásznon való pörgésben, ami egy nagyon játékos énemet hozta elő, szinte hangosan hahotáztam közben, és több olyan máskor általam nem nagyon megengedett folyamatban, hogy 1.5 méter magasról öntöttem a festéket csakúgy a vászonra, mert élveztem nézni, ahogy folyik ki a festék az üvegből és ahogy landol a vásznon. Visszagondolva az első kb 1.10 perc minden pillanata, újszerű, mély, szórakoztató, stb. volt. Az utolsó 10 percet érdekesen éltem meg, mert a vásznon éppen csak egy kör volt és pár fröcskölés, ami engem egyáltalán nem zavart, mert annyira élveztem, hogy úgy voltam vele, hogy mindegy, hogy mit viszek haza, max. majd átfestem. De nem azért festeném át, mert hogy nem szép, hanem mert szinte tényleg nem volt rajta semmi. És akkor "betojtam", hogy mit fognak erre mások mondani az asszociációs körben és "féltem" attól, hogy olyan jelzőkkel fogják illetni, amik most nem rezonálnak velem, mert nekem ez egy gyönyörű és mély folyamat volt. Érdekes, mert ez még festés közben SOHA nem jött fel bennem, hogy a jelenlévő emberek mit fognak asszociálni, ha valaha aggódtam, hogy ki mit fog szólni hozzá, az inkább barátok, család volt, de a workshopon jelenlévők soha. Szóval végül az utolsó kb 5 percben azt éreztem, hogy nekem most ide kell raknom valamit a képre, hogy tudjanak majd asszociálni, és ezt "megbántam", vagyis nem bántam meg, mert ez is egy tanulás, de a végén valami olyat láttam a képen, amivel szinte egyáltalán nem tudtam kapcsolódni, és nem is vágyok rá, hogy hozzám kerüljön, mert annyira nem tükrözi számomra azt a csodát, amit megéltem, hogy inkább emlékként tárolnám ezt a gyönyörű folyamatot a fejemben. De persze biztos ez is lehet csak pillanatnyi érzés. És érdekes lehet megvizsgálni, hogy "mit teszek másokért vagy miatt, és azt miért teszem. " Nyilván ehhez másoknak nincs sok köze :)

Kép címe: Kifelé forduló kapkodás. (ha pedig azt nézem ami alatta van és magát a gyönyörű folyamatot, akkor pedig talán a "Tapintáson keresztüli érzékelés"

"Kép címe: Szenvedélyek viharában

Lelki hullámvasúton voltam, az eredeti cél elengedés lenne, és törekszem is rá, de valahogy egy erős kapcsolódás is volt bennem ahhoz a személyhez, akit el kell engednem. Viszont nagyon próbáltam a pozitív dolgokra gondolni, hogy miket adott nekem az a valaki, akit el kell engednem, és valahogy kezdtem megbocsájtani neki azokat, amikkel megbántott. Ambivalens, de inkább megnyugtató volt, mint bántó.

Rögtön nekikezdtem a festésnek, az esélytelenek nyugalmával, mivel a kézügyességem sosem volt az igazi. Aztán elengedtem a saját magam felé irányuló elvárást, és mindenféle módszerrel elkezdtem festeni. A zene eléggé átvette a szerepet nálam, teljesen kizökkentem mindenből, néha még azt is elfelejtettem, hogy többen vagyunk a foglalkozáson. Amikor az ujjbegyemmel maszatoltam, azt nagyon élveztem, és azt is, hogy sok helyen festékes lett a bőröm. Azt hittem, hogy sírásba fog torkollani a "művészetem", de egyre inkább felszabadultnak és szabadnak éreztem magam.

Szerintem ezt nem lehet elmesélni, ki kell próbálni mindenkinek. Boldognak, szomorúnak, gazdagnak, szegénynek. Mindenkinek mást adhat, de hozzánk ad valamit, amire eddig csak kerestük a választ. Különös tapasztalás volt, percről percre oldódtak fel a gátlásaim. És először kaotikusnak láttam a festményem, most úgy érzem, hogy tele van szenvedéllyel, pedig sok fájdalommal érkeztem, de mégis szenvedéllyé tudtam kovácsolni.

Tilos elfojtani az érzéseket, érzelmeket! Az elengedés hosszú folyamat, nem lehet erőltetni. MInden változik, és semmi nem állandó, az átalakulásunk nem csak rajtunk múlik, a környezetünk is befolyásolja azt."

"Kép címe: Tapasztalati tanulás

A workshop első felében 2 fő téma jött fel nekem. Az egyik a város elfogadása ősszel és télen is, a másik pedig az idő és energia beosztásom - a számomra újonnan felbukkanó introvertság megélése és közben kapcsolataim fenntartása, ápolása. Sikerült beleengednem magam az impróba teljesen - megélni, megengedni azt ami jelen volt abban a pillanatban és nem volt bennem semmilyen aggodalom azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a végén a vásznon. Gyönyörű élmény volt felszabadító lelki folyamatokkal párosulva. Jó érzés volt az, hogy tudtam teljesen magammal foglalkozni és nem azon aggódni, hogy majd mások mit gondolnak a képemről. Ez nekem sokat elmond most rólam. :) Fő mondanivaló: Lassulás, a pillanat megélése, jövőbeli aggodalmak kordában tartása."

"Kép címe: Megengedés

Több téma került fókuszba. A workshop első felében előjött az elmúlás, lezárás befelé fordulás témaköre. Megfogalmazódott bennem és realizálódott, hogy megviselt az utóbbi pár hónap. Ma már nem azonosulok annyira ezzel a megviselt részemmel, nem érzem magamban annyira létjogosultságát szónak, érzésvilágnak, talán sikerült kifestenem. Másik témaköröm az odaadás, az önmagammal való egyensúly megteremtése, intimitás megélése, a férfi-női erők harmonizálása.

A folyamatot nagyon szabadon kezdtem, a kezemmel vittem fel a festéket, jó érzés volt, kapcsolatba kerültem az anyagokkal. Érdekes módon ezt a jóleső, szabad érzést elkezdtem felülírni az önmagamnak való megfeleléssel, a »dehát nézzen már ki valahogy« beszűkítő önszuggesztióval. Ezt magamra erőltettem egy darabig, míg elegem nem lett, és eldöntöttem, hogy »najó, leszarom milyen lesz a végeredmény, csak csinálom, ahogyan jól esik«. Ezen a ponton el tudtam engedni a kontrollt és újra vissza tudtam térni a valódi impro festéshez, a jóleső szabadsághoz, megengedéshez. A legjobb megélés az egészben az a fordulat volt, hogy mertem »elrontani« az összképet és el tudtam engedni a irányítás, átadtam magam a folyamatnak újra.

Maximálisan tükröződnek az önmagamban lévő dilemmák, a bizonytalanság, kettősség. Rájöttem, hogy nincs hiba, csak cselekvés van és annak következményei. Megengedem magamnak, hogy olyan legyek amilyen, és megadom a lehetőségét annak hogy hibázzak, de ha szükséges korrigálok. Fontos nyitottan és elfogadóan hozzáállni magamhoz is, nemcsak másokhoz. Így tudok fejlődni. Talán ez lenne az odaadásra, önátadásra való képesség gyökere. Fő mondanivaló: Kevesebb agyalás, több odaadás, szívből élés. "

"A workshop első felében kicsit érzelmesebb voltam, mert azt éreztem, hogy ez egy "végső" búcsú nekem a háztól és mindentől ami ott történt velem, ami habár pozitív érzésekkel tölt el, mégis elöntött egyfajta szomorúság. Utána kicsit áthatott a "világdepresszió', ami mostanában néha-néha rámtör, azzal kapcsolatban, hogy azt érzem, hogy egy természettől eltávoldó világot élünk, de nagyon jól esett, amikor arra kértél, hogy ezt fordítsam át a saját immunrendszeremre, ez sokat hozott. Az utolsó feladatnál, pedig nagyon örültem annak, hogy azt érzem, hogy jó most a kapcsolatom magammal, valamint hogy a másokkal való kapcsolatokról sem egy negatív érzés jött be.

Pár hete, amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék festeni azt éreztem, hogy az elmúlt hónapokban annyi kreativitás blokk szakadt fel bennem , mint a rajzolás, dalszöveg írás, mind a főzés területén, hogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fogsz hozni a festés. Aztán a workshop első felén megéltek által azt gondoltam, hogy talán harag, szomorúság vagy egyéb érzelmek lesznek bennem jelen a festés közben. Aztán valahogy ahogy elkezdődött a zene azt éreztem, hogy csak én vagyok és a vászon. Nagyon élveztem a zenéket, a körkörös mozdulatokat, az elengedést, hogy a magamhoz vett színek közül egyiket sem akartam használni :D , sok különböző fázisa volt a festménynek és mindegyiket imádtam. Aztán a vége felé elkezdett erősödni bennem az anyaméhhez való kapcsolódás. De különösebben ott sem voltak gondolataim, csak volt bennem egy hazatalálás érzés, meg az hogy mindent ki merek próbálni. Talán először volt az bennem, hogy az utolsó 10 percben nem azon "pánikoltam", hogy mi lesz a képemből kinézetre, hogy nem arra törekedtem, hogy most akkor még feldobom valamivel, hanem csak folytattam tovább azt, amiben amúgy is benne voltam. Nagyon jó élmény volt. Az asszociációk is és a zárókör is.

- Hogyan szólnak a fentiek rólad? Mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
- Még nem formálódott meg bennem teljesen. De most azt érzem, hogy segített átlendülni valamin és úgy érzem, hogy képes vagyok megengedni, hogy meghaljanak dolgok és új dolgok csírázzanak helyettük- ahogy a kép neve is csíra lett. Igazából visszagondolva amikor véletlen megjelent az a 2 kis csíra kör közepén az nekem akkora boldogságot hozott és olyan melegséggel töltötte el a szívem és olyan cukiknak éreztem őket, hogy akkor éreztem azt, hogy bár nem ezt akartam, meghagyom, mert nagyon nagyon élveztem a látványukat meg az érzést amit adtak - utána már azt éreztem hogy teljesen saját életet él a kép. :)

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmazol meg magadnak?
- Hogy merjek tovább haladni azon az úton amin most vagyok, hogy bízzak benne, hogy ez a helyes út - mert mélyen érzem, de néha kizökkentenek dolgok amik miatt megkérdőjelezem. És hogy az Élet-Halál-Élet ciklust minél jobban betudjam engedni."

"- Milyen konkrét, személyes témákra került a fókuszod a workshop első felében?
- Segítségnyújtás, bezárkózás feloldása.

- A workshop második felében mit éltél át?
- Az első pár percben a "most mi lesz?" érzés volt bennem majd nagyon hamar elkezdtem felszabadultan élvezni a folyamatot, a festést a felületet a színeket a lehetőségeket. Ezek az érzések egyre jobban nyíltak ki és az utolsó 10 percre való figyelmeztetésnél úgy éreztem, hogy még órákig tudnám csinálni. Szuper volt.

- Hogyan szólnak a fentiek rólad? Mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
- Merjek új önkifejezési formák felé nyitni. Ne féljek az újdonságoktól az új, ismeretlen helyzetektől.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmazol meg magadnak?
- Csak csináld

- Milyen intuitív címet adsz a képednek?
- Rítus."

"A beszélgetés, meditáció, asszociációk során nagy küzdelem volt bennem, hogy elengedjem az agyamat, mert a kis huncut mindenhova be akart mászni, azt hiszi, hogy mindent jobban tud. Pedig nem :D A workshop és a festés első fele sokszor szólt arról, hogy a már odavitt, tudatos képet és elképzelést merjem elengedni és csak lenni, szállni.

Nem tudatosan választva, hanem valahogy a mélyről előtörve került fókuszba a múltam és az életutam elfogadása. Annak a tudattalan tudatosítása, hogy nem késtem le semmiről, és mindaz amin keresztülmentem, rossz és jó egyaránt, egy alap a jövőre, és az alakítása csak rajtam múlik. Volt egy pillanat, a festés kétharmada körül lehetett, amikor elemi erővel tört rám a felismerés, hogy nagyon szép és jó, hogy itt festegetek, de éppen azt nem csinálom, amiért idejöttem. Hogy pacsmagoljak, hogy játszak. A nagy felület, bármennyire lelkesedtem is érte, kicsit teherré vált, mert mi van ha rosszat húzok és elrontom. Hihetetlen bátornak éreztem magam, mikor az első, tudatosan oda nem illő pacsmagot ráhúztam a képre. Mikor Svédországban önkénteskedtem, szokásunkká vált a jeges tóba ugrálni. Álltam a stégen, farkasszemet néztem a vízzel, ami még csak kezdett kiolvadni az utolsó március végi fagyokból, úszkáltak rajta a jégdarabok, tudva hogy marha hideg lesz. Az egész persze őrültség, de aztán csak ugrik az ember és kievickélve a világ tetején érzi magát, mintha bármire képes lenne. Hasonlót éreztem magam a festés végére is, felszabadultságot, erőt, lebegést, és legfőképpen erőt.

-Mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
-A félelem megeszi a lelket. (Egyébként ez egy Fassbender film címe, ami szintén szuper, nézzétek meg, ha még nem láttátok, évekkel ezelőtt láttam és ez a mondat azóta zsigerileg belém ivódott)

- Milyen intuitív címet adsz a képednek?
- Játék"

" - Alapvetően derűs izgatottsággal érkeztem, gondolatom csak annyi volt, hogy "smaragdzöld", a beszélgetés során a személyes témám a régi dolgok magam mögött hagyása, "hagyjuk, hogy elmossa az eső", még ha ez többet is visz, mint gondoltam. Majd az ezt követő újraéledés, növekedés, kizöldülés, ahogyan az most a természetben is történik..

A festés során gyakorlatilag az történt, mint a megelőző beszélgetés, asszociációk során. Kb. 10 perc alatt "készen voltam" azzal, amit szerettem volna, de tudtam, hogy tovább kell csinálnom. A folytatás borzasztó lett, úgy éreztem, "elrontottam", bárhogyan nyúltam hozzá, csak rosszabb lett. Ekkor letöröltem, amit tudtam (elmostam az egészet, mint az eső) és gyakorlatilag elölről kezdtem a festést. Ami meglepett, hogy nem hisztiztem be, nem kértem panaszkodva segítséget, hanem vettem egy nagy levegőt és szépen lassan újra csináltam, ekkor már tudtam, hogy mit és hogyan akarok. A végére feltöltődtem és elégedettséget éreztem.

Habár a végeredmény nem tetszik annyira (most már bevallom), de emlékeztet arra, hogy nem adtam fel, hanem a reménytelen helyzetből is kihoztam valamit. Ehhez viszont kellett az, hogy megengedjem a reménytelennek tűnő állapotot. Mivel a végeredmény nem lett smaragdzöld, amit eredetileg megálmodtam, itthon lerajzoltam a gesztenyefa levelet, amit a beszélgetésnél választottam. Nagyon rég csináltam ilyet (talán gimiben :D), viszont ez a rajzom már smaragdzöld lett :)

Most már beismerem, hogy a magam irányába is tudok elfogadást, szeretetet, kitartást, kreativitást tanúsítani, nemcsak a külvilág és mások felé. És ezt most már meg is engedem magamnak. Köszönöm szépen a lehetőséget és az élményt!

- Milyen intuitív címet adsz a képednek?
- Bambuszliget"

"- Fő fókuszom a párkapcsolatom volt. A lelkem kettős világa már a virágoknál megmutatkozott.
- A kéreg, amely védi a lágy bensőmet. De a legfontosabb felismerés az volt, hogy a csüggedtség és a fáradtság ellenére, - amelyben mostanában vagyok- ,a gondolataim szabadok, szárnyalnak, és ha felemelem a fejemet, mint megannyi türkiz madár tódulnak kifelé a lelkemből.
A konklúzióm: Közel a fellélegzés!

Már az első ütemeknél éreztem, hogy a törzsi zene tökéletes választás volt. A dob nagyon fontos és erőteljes falakat képes döngetni és lebontani bennem. Nem is igazán érzékeltem, mi történik körülöttem.
Vizuális típus vagyok, alapvetően színekkel kommunikálok legkönnyebben. Most a türkiz- fehér- fekete- arany kombinációját éreztem legközelebb magamhoz.
Olyan volt a fehér felület, mint a kapcsolatom. Az elején nézegettem, meg -megsimítgattam, aztán idővel rakódott rá minden. Olyan volt, mint egy tükör. Egy szembesítés. Nekem nagyon fontos a lelki tisztaság, és nehéz elfogadnom a foltokat rajta.
Az alkotás alatt voltam gyengéd, dühös, átfestettem részleteket- más utakat adtam a képnek, gyönyörködtem benne, de volt, h nem tetszett. Rossz érzés volt érezni, h elrontottam. Alapvetően nehezen vállalok kockàzatot, -finoman igazítok, h a végeredmény ne sérüljön-, de most megtettem. Nálam a kockázat a fekete szín volt maga. Most nem féltem használni. Aztán a végén a rétegek mégis kissé kivilágosodtak. Azt gondoltam, hogy a kép szép a rétegek sokaságától. Szebb, mintha fehér maradt volna. Értékesebb. Mert benne van a folyamat, a lelki megérés.
Közben pedig megtisztult a lelkem, néhány madár útra kelt. :)

- Hogyan szólnak a fentiek rólad? Mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
- Hogy merjek kockáztatni, magamra, és a belső hangomra figyelni. De főleg, hogy tudjam tényleg elfogadni, hogy nem a fehér vászon tisztaságú lélek megtartása a cél, mert nem az az élő, a valós, az igazi. ... és, hogy így is lehet szép!
Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmazol meg magadnak?
Túl kell lépnem bizonyos dolgokon. Tényleg, és nem csak mondani. El is kell végre hinnem, hogy sikerül. Hogy magam legyek végre legfontosabb magam számára. Határokat kell szabnom, kiállnom a saját igényeimért.

- Milyen intuitív címet adsz a képednek?
- Lélekmadarak"

" - A workshop első felében milyen aktualitások, érzések kerültek a felszínre?
- Gyász, anyaság, kitörni vágyás

- A workshop második felében mit éltél át?
- Az elején csak hagytam hogy az érdeklődésem vezessen, hogyan és miket tudok festeni, milyen eszközökkel, nagyon érdekes volt. Aztán ahogy erősödött a zene és elkapott a festés, a zene és a lelkiállapotom közös hangulata együtt, éreztem haragot, dühöt, megbocsátást, elfogadást, örömöt, békét, katarzist (sírtam is).

- Hogyan szólnak a fentiek rólad? Mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
- Édesanyám halála és az anyaság megélése nehéz. Nehéz anyának lenni, anya nélkül. De nekem ez az utam, igyekszem jól csinálni. El kell fogadnom a sorsom, nem ellene dolgozni.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmazol meg magadnak?
- Légy szabadabb, erősebb, önzőbb.

- Milyen intuitív címet adsz a képednek?
- Any-gyal"

"- Nehezen tudom kezelni a saját érzelmeimet, nem engedem meg magamnak, hogy megéljem őket.

- A workshop második felében mit éltél át?
- Elengedés, beleengedés, felszabadulás, öröm. Nem szabad tovább egy olyan álca mögé rejteni magam, amiről azt gondolom, hogy majd jobban fogják kedvelni, mint aki igazán vagyok. A mindenfelé való megfelelni vágyás csak szétszakít, és amúgy is lehetetlen.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Nem vizsgálom folyamatosan a környezetemet, hogy jót mondtam-e, jól reagáltam-e és emiatt nem szabad szoronganom.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Felszabadulás"

"Abszolút flowba kerültem, csak a vászon volt, a festékek és én, és hagytam, hogy ebből mindenféle erőltetés nélkül az jöjjön ki, ami. És ki is jött, amit utólag érdekes dolog értelmezni, mert elég jól sikerült tök tudattalanul festenem valamit, ami végülis leírja az életemet, helyzetemet. Ezt érdekes utólag látni, és felfedezni benne dolgokat. Egyébként festés közben szinte végig kikapcsoltam, és flowban voltam, illetve volt egy nehezebb momentum, amikor már festés közben is asszociáltam a saját életemre, és valamiért egy olyan mozdulatsorral és színnel dolgoztam, ami nem is tetszett nekem, de mégis vitt a kezem. Aztán ebből már festés közben sikerült kilábalnom, ráfestenem szebb dolgokat arra a részre, és az életemmel is így szeretnék tenni :)

Ha valamilyen probléma vagy trauma elsötétíti / megnehezíti az életemet, azt mindig van lehetőség újra festeni. Bár ami volt, azt nem lehet visszahozni, de újabb, izgalmas rétegek kerülhetnek rá. Illetve, máshol, más formában, más mintákkal is újra lehet kezdeni."

"- Eddig is kapisgáltam, de világossá vált, hogy inkább a jövőben szorongok, minthogy a mostban léteznék, nem létező problémák megoldási lehetőségeit futattom folyamatosan fejben ahelyett, hogy a jelenen dolgoznék. Azután, hogy tudatosult bennem, hogy jobban szeretnék a mostra fokuszálni, megpróbáltam átadni magam ennek, és az egyáltalán nem olyan szorongással és kétséggel teli volt, mint ahogy a napjaim élem, és ez azért rávilágitott, hogy jól vagyok, csak nem hagyom, hogy jól legyek. Túl sokszor irtam mar le hogy “a most”, de nekem ez tenyleg “csak” ennyi volt, óriási utóélete van a fejemben/lelkemben a dolognak."

"- Sok határátlépést érzékeltem az utóbbi hetekben, és azzal szerettem volna foglalkozni, hogy hogyan tudok magamnak nehéz helyzetekben tiszteletet adni, tisztelni az érzéseimet, a hibáimat, illetve, hogy hogyan tudok erre megkérni másokat. A kártyákkal, és a téli növényekkel meg a nyugalom, a 'hálozatos' béke, és az organikus rend került be a témáim közé, illetve az, hogy hogyan tudok egy olyan rendszerben létezni, ahol én sugárzok magamból biztonáagot mások felé, bármilyen évszak is legyen a lelkemben éppen. A meditáció nagyon sokat segített

A mostani festés az egyik legfantasztikusabb élmény volt az egész évben, és rengeteget tanultam belőle magamról. Tudtam, hogy a technora el akarom majd engedni magam, és lendületesen festeni, de valamiért megszállt az a gondolat, hogy szépen lassan kell megágyaznom annak, hogy élvezzem a zenét és a festést, és hogy ha nagy motívumok ki fognak jünni belőlem, azt úgyis meg fogom érezni, és akkor majd megengedem magamnak. Úgyhogy amíg erre vártam, élveztem a színeket, és a vászonnal való találkozást, nagyon sokat érintettem kézzel, sokat oldottam az erős vonalakat vízzel, és ez fantasztikusan felszabadító és játékos érzés volt. Olyan önbizalom kezdett bennem megjelenni, amitől egyre biztosabb voltam benne, hogy jó döntéseket hozok, és hogy továbbra is nyugodtan nézegethetem a képem, ha épp nem jön a következő ötlet, vagy nyugodtan átgondolhatom, hogy akarom-e a következő szint felfesteni. Nagyon sokszor akartam már nehez helyzetben ilyen biztos és lassú lenni, vagy legalábbis azt érzekelni, hogy nem öntenek el az érzéseim, és hogy enyém a kontroll afelett, hogy mi törtenik velem. Ez a kontroll most nem egy akaratos kontroll volt, nem kényszerítettem magam nyugodtságra, vagy hogy valamit tegyek, hanem valami organikus dolog, ami attól jelent meg, hogy engedtem magam a nem egyértelműen lendületessel és a hivalkodóan széppel játszani. Az impropaintinges katarzis, -ami most is meghat, amikor ezt irom- amikor azt éreztem, hogy az érzeseim annyira tiszták, mint a csípős téli levegő, és eleredtek kicsit a könnyeim, pont a festés háromnegyedénél talált rám, és nemsokkal ezután már éreztem is, hogy kész a képem.

Azt tanultam, hogy bőven képes vagyok megtenni amire vágyom, és bőven képes vagyok olyan méltóságteljesen viselkedni, ahogyan szeretnék. De erre nem kényszeríthetem magam, bánthatom magam, és nem lehet a saját magam viselkedésrendőrsége. Segítenem kell magamnak, őszintén meg kell értenem magam, és bíznom kell benne, hogy azok a pillanatok, amikor már rengetegszer sikerült elérni, amit szerettem volna, jönnek maguktól, ha megértő vagyok magamhoz és adok magamnak időt, és persze ha addigis örömmel és játékossággal merülök el dolgokban.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Azt szeretném, hogy vegyem észre, és csatlakozzak olyan pillanatokhoz, amik nem feltétlenül tűnnek fantasztikusan erősnek és lendületesnek, és amiket régen talán első pillantásra unalmasnak is tartottam volna.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Jelenlét játszótér"

"Sok év frusztráló "művészeti tevékenység" van mögöttem. Most rájöttem ami eddig volt hozzáállás, feszülés, akarás azt szeretném letenni. Mert én nem AKAROK már művészkedni, alkotni. Csak jól érezni (vagy épp nem jól érezni) magamat ebben a folyamatban, a felfedezésben. Csak úgy lenni benne pont elég."

"- A workshop-on azt gondoltam, viszonylag egyértelműen adja magát számomra az aktuális témám: a pár hónappal ezelőtti külföldre költözésem nagy lépés volt az életemben és a magammal való kapcsolatomban. Ezt a hatást, a jelenlegi állapotot, illetve az eddig a pontig átélteket szerettem volna a szabad alkotás módszerén keresztül is feldolgozni. A különböző vizualizációs módszerek segítettek ennek egy a verbálison túli, elvontabb, absztraktabb, metaforikusabb formát adni. Emellett az asszociációs játék során beemelődtek nagyobb ívű vágyaim is, mint a szüleimmel való kapcsolatom javítása - az apukámmal való kapcsolódásom minőségének javításáért igyekszem aktívan tenni, így ez is a kimondott témák közé emelődött be.

Úgy érzem, formát tudtam adni az elmúlt időszaknak, nagyon örülök neki, hogy ilyen módon kívülről, külső szemlélőként is rá tudok nézni a bennem lévő érzésekre. A képem tényleg egyrészt az elmúlt időszakban átélt érzések, lelkiállapotok lenyomata - vágyakkal, vágyott állapotokkal együtt, másrészt az örökös vívódásom, gyötrődésem magammal és a harcom családi kapcsolataimmal/ban.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Ne hagyd abba, de légy megértő - magaddal és másokkal szemben is."

"- Nehezen tudom kezelni a saját érzelmeimet, nem engedem meg magamnak, hogy megéljem őket.

- A workshop második felében mit éltél át?
- Elengedés, beleengedés, felszabadulás, öröm. Nem szabad tovább egy olyan álca mögé rejteni magam, amiről azt gondolom, hogy majd jobban fogják kedvelni, mint aki igazán vagyok. A mindefelé való megfelelni vágyás csak szétszakít, és amúgy is lehetetlen.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Nem vizsgálom folyamatosan a környezetemet, hogy jót mondtam-e, jól reagáltam-e és emiatt nem szabad szoronganom.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek? - Felszabadulás"

"Az elején csak hagytam hogy az érdeklődésem vezessen, hogyan és miket tudok festeni, milyen eszközökkel, nagyon érdekes volt. Aztán ahogy erősödött a zene és elkapott a festés, a zene és a lelkiállapotom közös hangulata együtt, éreztem haragot, dühöt, megbocsátást, elfogadást, örömöt, békét, katarzist (sírtam is)."

"- A workshop első felében mi történt benned? Milyen aktualitások, érzések kerültek a felszínre?
- A szenes farönk a hétköznapjaimat tükrözte - szürke és nehéz napok, fizikai fájdalmak. Elmélkedtem az Önelfogadáson is. Azután elkezdtem arra reflektálni, ami eddig eszembe se jutott egyátalán, hogy nekem a November miért mindig egy különleges hónap, és miért élem meg ennyire nehezen most. Az elmúlt években mindig vagy síelős munkám volt, ahol Decemberben kezdődött a szezon, így Novemberben már izgatottan készültem az új kalandra, vagy Ázsiába utaztam a télre - akkor pedig arra készültem izgatottan. Idén is ezek voltak a tervek, így azt hittem a November idén is ilyen hangulatban fog telni, de nem jöttek össze ezek a tervek- ezért nagyon nagyon nyögvenyelősen telik ez a hónap - elfogadás, elengedés. Szavaim voltak még a tehetetlenség, a szeretet és a víz. Vágyódás a vízpartra és a melegbe. Természetküzeliség - nem tesz jót nekem a városi környezet. Valamint nagyon elhivatott vagyok a vízilebegtetéssel kapcsolatban, amivel nagyon szeretnék minél többet foglalkoztatni és bánt az, hogy egy kapcsolat miatt beragadtam ide - és azt érzem, hogy nem magamat, és az én vágyaimat helyezem előtérbe.

-A workshop második felében (festés, asszociációk, lezáró blokk) mit éltél át?
-Nagyon érdekes, mert továbbra sem nagyon emlékszem arra, hogy mi történt velem. A zenéből semmire nem emlékszem - a videók megnézése közben sem volt semmilyen flashbackem. A képeimre is általában emlékezni szoktam, hogy hogyan alakultak, közben miket processeltem, most ezek is megleptést okoztak, amikor visszanéztem a képeket, voltak olyan mintázatok rajta, amikre egyátalán nem emlékeztem. Azt tudom, hogy élveztem, benne voltam a festésben, néha probáltam 1-2 technikát kipróbálni kisebb-nagyobb sikerrel, de azokat gyorsan el is engedtem, ha egyszer nem ment, nem gyötörtem magam rajta tovább, mert tudtam az csak a kép esztétikájához adna. Nem tudom továbbra sem, hogy melyik szint miért használtam, a mintázatokat sem nagyon "értem". Ez a workshop most más volt mint a többi számomra - de kicsit olyan megmagyarázhatatlan módon. Mint egy misztérium :D Az első festményemmel kapcsolatban nagyon pozitívan éltem meg azt, hogy gyorsan felismertem, hogy vannak részei amiket nem vagyok kész elengedni, és azok megtartásának akarásával csak úgy tudtam festeni, hogy nagyon arra fókuszáltam, hogy mit hova kenjek, húzzak, színek stb - ezt elég gyorsan felismertem és akkor éreztem is, hogy vagy magához a képhet ragaszkdoom így mert sokan dícsérték, meg nekem is voltak elemei amik nagyon tetszettek, vagy azért nem tudtam teljesen neki menni, mert még a való életben is küzdök ugyanevvel a témával, és valahogy nem éreztem azt, hogy hívogat az a process, valahogy teljesen egyértelmú volt számomra, hogy azt akarom félbehagyom, ahogy van , és újat kezdek.

-Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
-Festeni tovább, nézegetni a 2 képet (amik közül az egyiket ugye tovább is festettem egyből a workshop másnapján). Jegyzetelni. Valamint élvezni ezt, hogy nincsen erős konklúzió. Ezt sem tudom pontosan hogyan fogalmazzam meg, de egyre többször érzem azt, hogy 1-1 session (nem csak impropainting) után van egy erős konklúzióm és ott " véget ér a belső munka" azzal a témával kapcsolatban - de lehet hogy túl korai, túl hamar a konklúzió és azzal hogy megszületik egy talán nem is valódi konklúzió, azzal meggátolom magam abban, hogy tovább haladjak előre. Mintha sokszor annyira szeretnék már választ kapni valamire, hogy belekergetem magam egy konklúzióba ami lehet nem is valid. Nem tudom. Érdekes ezt obzerválni. Úgyhogy mindenképpen örülök most ennek.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Nagyon tetszett a cím - Gondolatok nélkül. De ha most egy intuitív nevet adnék a képemnek akkor talán az az lenne, hogy 3-ra osztva, vagy Egységtelen - mert úgy érzem, hogy nem érnek össze a stílusok, színek , a 3 rész amire én "bontottam", ahogy festettem nincsen úgy különösebben, tudatosan összehozva és az utolsó 10 percben se azon pánikoltam hogy ez megtröténjen, hanem azt éreztem, hogy ez oké."

"-A hangolódó feladatoknál nagy felismerések jöttek a párkapcsolatommal kapcsolatos elvárásaimról, hogy hol "rontom el". Hogy mennyire képtelen voltam eddig időt fordítani saját magamra, csak arra, hogy jól legyek. Az elején előjött a megfelelés, de ezt képes voltam teljesen elfelejteni és átadni magamat a teremtésnek, a firkálásnak, annak, hogy mindegy is, hogy mi történik, csak élvezem a folyamatot. Felszabadultam alkotóként, és nagyon erősen kapcsolódtam a képemhez, néztem, hogy mit hoz ki ez a tánc, amit az ecsetekkel táncolok. Végig ugyanazt a témát jártam körbe, sok virágot, sok mezőn, sok égi jelenséggel. Végül nem küzdöttem, maradt a téma és csak azon voltam, hogy ha "ezt dobta a gép", ez hogy jelenhetne meg ma úgy, hogy teljesen rólam szóljon?

Az önmagamra figyelésnek egy teljesen más, szabadabb és kreatívabb formáját tapasztalhattam meg.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Csak csináld, kislány, úgyis szép lesz, ha nem figyelsz annyira a részletekre.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Csak a Szél"

"- Nem a legjobb időszakomat élem, és a workshop első felében teljes mértékben a most bennem zajló negatív érzéseim törtek fel, a csalódásom szorongásaim. Annak ellenére, hogy körbevesznek olyan barátok akinek őszintén tudok ezekről beszélni, itt mégis nagyon intenzíven előjöttek a kártyák által. Kvázi így kitört belőlem sírás formájában. Úgyhogy a workshop első fele az nem volt egy fáklyás menet.

Mire a festéshez értünk, a csalódás, szomorúság érzése igazából haragba csapott át, kicsit úgy éreztem mintha küzdeni mennék valahova. Így teljes méregből festettem feketével és szürkével az elején. Igazából azt is gondoltam egy kicsit, hogy kész vége, ez van most, ez a kép be is lett fejezve ilyen feketén. Azonban azután mégis arra gondoltam, hogy igen van bennem egy csomó megoldatlan szarság, de azért ez a nagy feketeség mégsem én vagyok. Ekkor már a zene is jött felfele, én is elkezdtem használni a színeket, és minél több színt használtam, kevergettem és fröcskölgettem, a hangulatom is sokkal jobb lett. Elmúlt a haragom és csak élveztem azt az összevisszaságot amit festettem. Nagyon sokat segített a zene, nagyon átéltem, és nagyon fókuszált tudtam maradni végig. Amikor kész lettem felszabadultságot és nyugalmat éreztem. Plusz nagyon jó érzés volt kézzel is festeni, illetve a törlőrongyommal, sőt én még a piszkos vizet is fröcsköltem a képemre, mert itt mindent lehetett. Ez tényleg felszabadító volt.

- Hogyan szólnak a fentiek rólad? Önismereti oldalról mi a fő mondanivalója az élményeidnek?
- Mindenképp kell ezekkel az érzéseimmel és gondjaimmal foglalkozni, hiszen maguktól nem múlnak el.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Többet kell alkotnom, mert az mindig is jó érzéssel töltött el, viszont mostanában csak elméletben alkottam, a gyakorlatban mindig csak halogatom az ilyesmit, és ezt kell megváltoztatni."

"- A felszabadult és kísérletező énemmel találkoztam. Nemet tudtam mondani a kezdeti sötét hangulatnak és újrakezdeni a képet, majd átgondoltan, és strukturáltan kezdtem el festeni ugyanazt a mintát, több rétegben. Nagyjából hasonló mozdulatokat tettem meg, de sokféle technikával és eszközzel, ami egy gondolati loopba is bevitt – jó értelemben vett keretek és szabályszerűségek, ismétlődő történelem, örökölt tulajdonságok, generációk, család, viselkedés, természettel kapcsolódás. Nagy szerepe volt a festés előtti asszociációban a "víz" és "táptalaj" hívószavaknak. A rendszer jó értelemben jelent meg a festésemen és úgy éreztem, jó helyen vagyok. Szeretném az érdeklődési körömet kiterjeszteni és a hobbijaimat megosztani másokkal. Mostanában elkezdett érdekelni a történelem és a családom élettörténete, mert ezek nagyon tanulságosak a jelenre nézve.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Generációk"

"- Egy furcsán jó érzés kavargott bennem, egy pici feszengéssel társulva. Felkavaró volt néha, rávilágítani a valóságra. Személyes témám a kapcsolataimmal vívott harcok voltak. A festés alatt kiadtam, megértettem, elfogadtam és elengedtem, ami bennem lezajlott. Hálás köszönet Eszternek és a párjának, hogy részt vehettem ezen az önismereti utazáson. Volt bennem az elejétől kezdve egy elképzelés, hogy majd ezt így és úgy fogom felvinni a vászonra. Na hát ebből teljesen más lett, elengedtem és hagytam, hogy a lelkem dolgozzon, kiadtam magamból azt, ami eddig bennem volt. Tudatosan nem nèztem senkit, hogy ki mit csinál. Nem hagytam magam befolyásolni, külső behatások által, pedig az elmúlt időszakban sokszor megtörtént. Most csak az Én volt.
Folyamatosan tanít az élet. Nem lehet valami olyanhoz ragaszkodni, ami kárt tesz bennünk. Ezt meg kell tanulni felismerni.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Erős vagy! Mindig talpra álltál, hiszen az élet mindig megy tovább. Vannak élethelyzetek, amikből nehéz kijönni és felállni, de neked ez mindig sikerült. Minden tettnek van oka, hogy miért éppen akkor és ott időzítettél..sokszor nem értjük meg a miérteket, de legbelül mindig ott a válasz. Ne félj kimondani!

- Milyen intuitív címet adnál a képednek
- Burok a káoszban"

"- Először furcsa volt hallani, hogy nem a végtermék hanem a folyamaton van a hangsúly, a végtermékkel nem voltam elégedett először, másnap értettem, meg, hogy miről is szól az egész, hogy azokat a mintákat/sémákat hozom egy ilyen "feladat" kapcsán, ahogyan az életben is viselkedek. Lelkesen belevágok óriási energiákkal, majd a régi mintákat követem mintsem kipróbálnék újakat, mert ez ad biztonságot, illetve tartottam attól, hogy elrontom a jól indult képet. Egy-egy zeneszám nagyon mélyen érintett, elérzékenyültem, de nyomasztott, hogy valami szépet kell alkossak, ami tetszik másoknak is, ezért nem engedtem el magam teljesen, csak olykor-olykor sikerült belefeledkezni a mozdulatokba. Az eredeti tervekből, ötletekből nem jött elő az amit szerettem volna, helyette az a lehúzó és sötét kép került elő ami jelenleg is foglalkoztat, nagyon jó látni, hogy működik az ilyen jellegű festés kapcsán a tudatalatti kifejezése. Teljes mértékben a bennem zajló folyamatról van szó a festés kapcsán, belső munka, szembesítés, önismeret, talán nem is látom jól magam...

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak
- Ki kell lépnem a sémákból, ha szabad akarok lenni, bátrabbnak kell legyek, jobban bele kell feledkezzek a folyamatban, ki kell zárni a külvilágot és nem kell hogy érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam."

" - Felszínre tört bennem az érzés, hogy túl sokat dolgozom, és nem engedek teret a kreativitásomnak, amikor pontosan tudom, hogy ez az ami engem leginkább kikapcsol és feltölt. Rengeteg érzés tört elő, család, barátok, kapcsolatok, munkahely témájában. Minden alkalommal amikor festek tisztábban látok, mint bármikor máskor, függetlenül attól, hogy a zenével azonosulva az érzések és a hangulatingadozások rejtelmes váltakozása felkavar, mégis minden valahogy tisztább. A fő mondanivalóját abban éreztem, hogy ha a probléma megoldását még nem is látom tisztán, de azt, hogy mi a helyes út, azt már igen.

- Ahhoz, hogy a belső igényeidet támogatni tudjad, milyen üzenetet, feladatot fogalmaznál meg magadnak?
- Jobban kell figyelnem a kreativitásomra, a művészi oldalamat szabadjára engedve, tobb időt kell erre fordítanom."

"A nőiesség, vér, élet, odaadás és védekezés kulcsszavak mentén került fókuszba a női minőségem megélése. Izgalmas volt az odaadás-védekezés válaszok felcserelése, ez a játék indította el a legmélyebb változást bennem. Érzelmi bántalmazásokhoz kapcsolódott a legtöbb felismerésem a workshopon és az azóta eltelt időben az abúzus kikerült a személyes teremből, amiért teljes szívemből hálás vagyok, Eszter! A női minőség megélése volt a témám és nem remélt egység élménnyel (régi-új) MAGamra találással ajándékozott meg a workshop.

A spontán létezés, a jelenlét, az egység élmény és a béke dominált leginkább. Ahogy megszólalt a zene és megjelentek előttem a színek, az eszközök, ahogy a folyamatos utazásban, a mozdulatok és színek egymásra épüléséből kirajzolódott végül egy pillanatkép. Intuitíven kerültek a vászonra a formák és a színvilág és egy belső sugallat vezette a folyamatot.

Az életet tükrözte számomra a folyamat, ahogy az út során szerzett megannyi formából, színből, mozdulatból, ritmusból és vonásból kirajzolódik a történetem és számos felfedezésre váró részlet és az egészet átható szív, ami minden közepén lüktet

Mottó: Szívből élek és a csodák feltárulnak."

"Lelkes Impro Painting repetázóként nem értem, hogy én miért nem írtam még értékelést?! Talán azért nem, mert itt nem lehet zenére megfestve ábrázolni, hogy ezt nem lehet elmondani, csak megtapasztalni :) Az Impro Painting egy mesterien megkomponált életre szóló élmény, ahol a minőségi zene, a festés, a mozgás, az önismereti feladatok, a különlegesen berendezett tér, a profi szakember diszkrét jelenléte, az alkotás szabadsága, mind-mind azt teszik lehetővé, hogy valami olyat élj át, mint még azelőtt soha, hogy felszabadulj, hogy rácsodálkozz, hogy érezz, hogy kifejezz, hogy megkönnyebbülj, hogy önmagadtól tanulj önmagadról, hogy újrakalibráld magad, vagy csak egyszerűen játszva alkoss és jól érezd magad :) Itt bármi megtörténhet, a csoda pedig örökre a tiéd marad a festményed formájában. Köszönöm szépen az eddigi élményeket, és várom a következőket"

"Kismamaként a jelen belső világomat, valamint a szüléssel kapcsolatos megérzéseimet és elképzeléseimet szerettem volna megörökíteni a vásznon. Ezzel a szándékkal jöttem - persze nyitott voltam rá, hogy ha más kívánkozik ki belőlem, akkor mással foglalkozzak. De már a ráhangolódó gyakorlatok is a szülés témáját erősítették meg, és a kerek vászon is, amit választottam. Mire eljött a pillanat, hogy nekiálljunk a festésnek, olyan szinten átszellemültem, mint még soha a várandósság alatt, és éreztem, hogy megteremtődött a különleges tér kívül és belül is, ahol előre belekóstolhatok a szülés lelki folyamatába, és talán kicsit végig is játszhatom magamban az egészet úgy, ahogy majd én szeretném, hogy történjen. Amikor leültem az üres vászon elé hangolódni, becsuktam a szemem és elindult a zene, azonnal elkezdett mocorogni a hasamban a baba, és hirtelen nem is érdekelt más, csak hogy ott üljek, és befelé figyeljek. Annak ellenére, hogy sokat foglalkozok a babámmal, nagyon ritkán érzem úgy, hogy ténylegesen kommunikálok vele, most viszont megszületett egy párbeszéd, amibe nagyon belemerültem, és tök sokáig nem is nyitottam ki a szemem és nem kezdtem el festeni. Olyan sírva nevetős hangulatom lett attól, hogy pont szülinapom van, én is megszülettem egyszer, és most majd valaki belőlem fog megszületni, és jó volt elmerülni ebben az érzés kavalkádban. A ZENE valami fenomenális volt, ez a hangzásvilág és hangminőség brutálisan sokat segített abban, hogy belülre kerüljek, egy másik tudatállapotba, közelebb magamhoz/magunkhoz és távolabb a külvilágtól meg a racionális gondolatoktól. Amúgy is vonzott ez a törzsi zene téma, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos lesz, és pont azokat a természeti, ősi energiákat fogja feléleszteni bennem, amiket én olyan ősasszonyosnak asszociálok és elementárisan nőiesnek érzek, de a mindennapi életben nem találok magamban - a szüléshez viszont nagyon fontosnak érzem, hogy ott legyen bennem. És még a festés örömeiről nem is beszéltem, de úgy érzem ezek a festést megelőző belső történések voltak most a legfontosabb események, a színekkel való örömteli bíbelődés, az önfeledt maszatolás és a kibontakozó képek már a belső felismerések és megélések szavakon túli megörökítését szolgálták, és természetesen azt, hogy fizikai formában is megszülessen az érzelem- és gondolatvilágom - ahogy majd a szülés során is testet ölt a kicsi ember is, aki sok gondolat és érzelem hatására fogant meg. Fontos kiemelnem azt az óriási elégedettséget, amit a festés végén éreztem. Amikor ránéztem a képemre, azt éreztem, hogy ha ez a kép a szülésem, akkor én maximálisan elégedett vagyok, úgy történt minden, ahogy én szerettem volna.

"Mivel most már itthon is sokat improfestek, volt időm megfigyelni azokat a pillanatokat, amik legjobban flow vagy elmélyülés élményt hoznak: ilyenek voltak a színek találkozása a keverőtálban, vagy valamilyen új festési technika, új minta, amit először találok meg. Ennek ellenére sokszor nem voltam elégedett azzal a képpel, amit akkor láttam, amikor a zene véget ért, de azzal mégkevésbé, hogy ezeket az őszinte csodálatban töltött pillanataimat mindig megkeseríti és megrövidíti a folytonos kitekintgetés, hogy vajon szép lesz-e végül majd az egész kép. Úgyhogy kivételesen úgy indultam neki a most pénteki impropaintingnek, hogy nem törődöm az egész képpel, viszont elnyújtom, belélegzem és megünneplem azokat a részeit a festésnek, amik ezt az őszinte öröm állapotot idézik elő. Amire nem számitottam, hogy a chill zenék milyen szépen fogják támogatni ezt az elhatározásomat és ezáltal bővült is a fókuszgyakorlataim tárháza. Eddig a vizualitas volt hangsúlyos, nagyon élveztem, ahogy találkoznak a kedvenc színeim, most pedig volt időm testérzetekkel haladni, érezni a vászon érdességét, az ecset csúszását, volt türelmem megállni lélegezni, hátrébbhúzódni, nézelődni, aztán visszatérni ahhoz, hogy a saját testem miket érez, amikor fest, hogy kényelmes, izgalmas, vagy éppen fárasztó a csuklómnak, a karomnak, a gerincemnek, és aztán megint újra a vászonra irányítani a fókuszt és így haladni tovább. Fantasztikus belső utazás volt, egy eksztázisban töltött táncos estémhez tudom legjobban hasonlítani, pedig ugye csak törökülésben festegettem.

- Mit élveztél a legjobban?
- Hogy sikerult fókuszomat sokkal többféleképpen próbálgatni. mint eddig.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Ébredés előtt"

"Festettem, ízleltem a színeket, találkoztam a maximalizmusommal, sikerült ébernek maradnom erre, folyamatában kezelni ezt a tökéletesség utáni igényt.

- Önismereti szinten mit emelnél ki a workshop élményeidből önmagad számára? (pl.: mik aktivizálódtak, születtek vagy csendesültek benned?)
- A színeket. Azt, milyen nehezen megyek tovább, amikor valamit megszerettem, hogy szeretek belepihenni a folyamat szakaszaiba, szemlélni, feldolgozni hol tartok, hogy hat rám és, hogy megfontoltan kezdtem.

- Mit élveztél a legjobban?
- A festést

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Remény"

"Csendesebb állapotban jöttem, mint szoktam. Belül volt a fókusz. Mármint érdekelt hogy ki mit mond, de a ki mit gondol rólam gondolat békén hagyott. Kezdetben úgy voltam vele hogy most lesz háttér, aztán megint nem lett, de majdnem megoldottam, mintha. A gurigat is többet használtam, a pusztító impulzusoknak is jobban ellentartottam és annyira ügyes voltam hogy a kozepén teljesen lefáradtam. Akkor nagyon meglepett hogy az óra még tart, a zene még visz, és nekem még tovább kéne melyulnom, de mintha fizikailag nem birnam. Akkor jött az az érzés, hogy azért mekkora meló anyukamat és apukamat is felnevelni. Úgyhogy pihenőt tartottam. Ez is új. Ez a csendesebb, lassabb tempóm nagyobbat ütött. És az eddigi leglevegosebb, legvidamabb kép volt az egyik legnehezebb szülés. Azt meg most se értem hogy ez az utóbbi kettő hogy függ össze. Egyszer el is estem közben, kicsit kiment a bokám, ami még mindig fáj. A kép pedig nagyon tetszik."

"Nem gondoltam volna, hogy már a festést megelőző rávezetés ilyen mélyre levisz... a festésre magára nem is emlékszem, csak arra ahogy szép lassan kibontakozik a fejemben is a történés, együtt a vászonnal... a végeredmény pedig hihetetlen módon reflektált a workshop eleji történésekre, gyakorlatilag válaszokat adott. Nagyon mélyről indultam a kártyáknak köszönhetően, elemi félelmek és problémák jöttek fel. Amit festettem és ahogy, azzal egy szép kerek választ adtam saját magamnak, igazából egyfajta tükröt festettem, hogy ez vagyok én, ez az én Női oldalam!

- Mit élveztél a legjobban?
- Azt hogy mégsem álltam üresen, frusztráltan a vászon előtt hogy nem megy :) "

"Hű, hihetetlen volt. Ez már a 4.alkalom amin voltam, de ez volt a legmélyebb.Talán az időzítés is közre játszott, de olyan hatással volt rám, hogy azóta is teljes fordulaton pörgök. Egy olyan belső erőt fedeztem fel, amit eddig sosem. A törzsi festés egyébként is nagyon hívogató volt, de meggyőzött arról amit ez a dolog tud! Eddig sem kételkedtem de ezt átélni mindent vitt! Mindenkinek receptre felíratnám, mert nem tudják az emberek mennyire kell önmagukkal törődni, és magára találhat bárki. Mindent nagyon köszönök!

- Mit élveztél a legjobban?
- Hogy végre annyira átkapcsolt az agyam, hogy nem figyeltem semmi másra sem, és ez a zene is lehet hogy segített, transzba estem, elvarázsolt(?) !

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Az igaző belső ÉN "

"A workshop eleje ( a festés elötti rész ) már önmagában mély volt. A festés nekem 2 nagyobb részre oszlott: Az első részben azt éreztem, hogy bármit meghallok a fejemben (szín, eszköz, ...) azonnal mentem, hoztam és használtam, és nem hagytam időt annak, hogy a gondolataim befurakodjanak, és azt érezzem, hogy "márpedig én nem szeretnék kékkel festeni" :) minden hangnak "engedelmeskedtem" es nagyon jó érzés volt elengedni a kontrollt. Ebben az időszakban nagyon sok dolgon mentem keresztül, jöttek fel mostanában foglalkoztató kérdések, feljött egy régebbi táncos meditáció során megélt past life epxerience , ami elvezetett egy ki vagyok én, mit csinálok itt, és miért azt a családot választottam amelyiket kérdésekhez.... Volt ezenkivül ebben a részben főkent az első számoknal egy nagyon durva tribe érzésem, végig egy erdőben voltam, doboló fekete nőkkel és táncoló kisfiúkkal, valamint nagyon erős kapcsolodás a természethez, ami részben hozott egy megnyugvást, részben pedig kicsit ilyen farkas ösztönökkel való kapcsolódást - ezt nem teljesen tudom megfogalmazni, de az biztos, hogy azt éreztem hogy tele vagyok energiával es ösztönökkel, közben meg valamiféle haragot is éreztem ami feltételezem a klímaváltozással kapcsolatos érzések megélése volt. Aztan jött egy shift egy számnal, amit sokat énekeltünk Ibizan a viziterápia kurzuson - ez behozott nekem egy olyasmi érzést, hogy alkotni szeretnék es valami szépet hozni létre, ami nem egy ilyen erőltetett "Úristen már alig van időm, és mit csináljak a képemmel hogy ne legyen csúnya" érzés volt, hanem inkabb elkpatam egy flowt, ahol jöttek a színek, a formák és nem túl sok gondolatot belefektetve a processbe csak azt éreztem, hogy képes vagyok arra, hogy valami gyönyörűt alkossak. Talan így tudom megfogalmazni azt, amit éreztem, hogy egy olyan terben vagyok, ahol kepes vagyok most valami szepet alkotni. Ez egy gyönyörű élmény volt. Néha bejött 1-2 gondolat, hogy "nem ez itt a feladat", de úgy éreztem, hogy továbbra is ott vagyok egy flowban ahol nem teszek túl sok gondolatot abba, hogy milyen színt válasszak és milyen vonalakat húzzak, és minden teljesen oké úgy ahogy van.

- Milyen intuitív címet adnál a képednek?
- Egység, azonosság. (Oneness)"

"- Mit éltél át a workshop alatt? Milyen történések zajlottak benned? 
- Tisztulás, sírás, önmegvalósítás...kreativitás ami mindig is a belső erőmet szolgálta...most máshogy...
...fehér vászon elöttem…újra szinekkel tele tölteni...(szimbolizálja azt az életszakaszt amiben most vagyok...es az eddigi tanulságokat és történéseket életemben)
hogy mertem a komfortzónát átlépni...festeni...intuitiv, gondolkodás nélkül, de éberen...hogy át tudtam írni és ‘mertem' szépnek látott dolgot újra kezdeni…(átfesteni a vásznon és életemben is)...
...hogy intuitive valami nagyon érdekes jött k i- mielött átfestettem volna...a végeredmény alatt sokkal több részlet van...
...hogy a fekete színnel bár negativitást asszociáltam először, a végén ‘átirtam’/átfestettem széppé…
....hogy újra -szünet után- folytassam a táncművészetem...egyfolytában mozogtam és úgy éreztem ha nem 'táncolok’, nem tudok gyógyulni nem agyból/ intellektualitásból...
...felfedeztem a festést...itthon is fogom csinálni...
szép volt a női közösség ami megtartott...megtartotta egymást...
...meglepő meglátások...a festményemről…éreztek...szép élmény volt...
szép volt a többieket is látni…nagyon inspiráló
1 szó: FANTASZTIKUS
…és hogy a kezemmel es lenyomataimmal dolgoztam...sokat...es minden egy belső áramlás vezetett intuitív vizuális megnyilvánulás volt...szimbolikus volt az egész nagyon...szépen...
köszönöm

- Önismereti téren mit adott neked a workshop? 
- Újramegfogalmazodtak megélések es ráébredések az életemről/életről, és segített az emésztésben és a balansz felé való visszatérésben egy rossz szakítás és párválasztás ügyében...segitett hogy tudjam 'ki vagyok' most es hogy azt megtartsam...a hitem...magamban is...

- Mit élveztél a legjobban?
- Festést, hogy úristen milyen fantasztikus belső erők vizuálisan így meg tudnak jelenni...soha nem próbáltam és igazán fantasztikus volt!"

"Nagyon tetszett a nagy felület (nem festettem még ekkorában), az, hogy mindent lehetett, nem voltak megkötések. Nem kellett vigyázni a ruhámra, a környezetre, szabadon lehetett pacsálni. Elrepült a másfél óra, pedig az elején azt hittem, nagyon hosszú lesz.

Aznap nagyon rossz kedvem volt, APukám halálának a második évfordulója, ráadásul beteg is voltam, így nem sok kedvem volt elmenni, de nem akartam veszni hagyni az alkalmat. A végére nagyon kifáradtam, de megnyugodtam, feltöltődtem, elégedetten hagytam el a termet. Festés közben nem nagyon gondolkoztam, tényleg csak azon járt az eszem, hogy milyen színeket használjak.

A legjobban a festékeket élveztem és hogy sok volt beőlük, nem fogyott el és nem kellett vigyázni."

"- Mit éltél át a workshop alatt? Milyen történések zajlottak benned?
- Iszonyúan elmélyültem a képben, csak arra fókuszáltam. Maximum 1-1 másodperc volt, amikor másfelé tekintettem. Nem igazán emlékszem mi történt közben, valószínűleg nem a mindennapi tudatomban festettem, mert nincs róla sok emlékem.

- Önismereti téren mit adott neked a workshop?
- Jól érzem magam egyedül. Igazán nyugodt, boldog, elégedett tudok lenni egyedül is és egyáltalán nem üres.

- Mit élveztél a legjobban?
- A hatalmas vásznat, a szabadságot, és hogy semmenyire sem akartam senkinek sem megfelelni."

"Egy nagyon jó visszajelzést hozott nekem ez a workshop arról, hogy hol tartok. Nagyon jó érzes volt az, hogy el tudok vonatkoztatni attól, hogy az elöttem álló kép hogy néz ki. Hogy meg tudok állni akar percekre es csukott szemmel hallgatni azt, hogy mi a következő szín, es miért az, hogy milyen mozdulatok jönnek belőlem autentikusan, hogy milyen eszközöket használok, milyen érzelmek kifejezésére. Egy elég mély processbe mentem bele, aminek teljesen át tudtam adni magam, mindenféle rezisztencia nélkül."

"Nem első alkalommal jöttem, a workshopon érzett felszabadult érzés hozott vissza, na meg az, hogy tovább dolgozzak magamon. 

Nagyon féltem, egyik előtt sem féltem ennyire, sőt, ezen erősített az, hogy többen jelezték ők is félnek. Aztán elindul a zene. Az eddigi 4 alkalom alatt csak festettem, nem mozogtam. Most végig ugráltam és táncoltam az egészet, olyan volt, mintha a zene festette volna a képet nem is én. Elengedtem a kép több esztétikaival kiegyensúlyozottabb fázisát, és magamban végig azt mondogattam, hogy ez így helyes. Ez vagyok én, minden mozdulattal, színnel és tökéletlen ecsetvonással. Ezt nem elrejteni kell, hanem felvállalni. Amikor kész lettem, leültem a kép elé és elmosolyodtam. Most először mosolyogtam rá egy képemre. Mert ez a kép, végre én vagyok. Nem az elvárások. Csupaszon én.

Erőt adott, hogy merjek önmagam lenni. Hogy ne érdekeljen kinek hogy tetszem én és amit csinálok. Ez az én életem, nekem kell benne megfelelni, nem másoknak. 

A csapat átlagon felüli volt, a zene pedig zseniális volt."

"A csoportunk főszervezője azt kérte a szülinapjára, hogy menjünk el a workshopra együtt. Elég szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy tényleg meg tudok-e nyílni, mert nem könnyen adom át magam az ilyen helyzeteknek. 

Nem volt határozott elképzelésem arról, hogy mit szeretnék festeni, és ez nagyon jó volt, mert nem volt olyan tudatos az alkotás. A workshop nagy részét teljes flow-élményben töltöttem, de voltak olyan pillanatok, amikor megpróbáltam intellektualizálni, értelmezni, hogy mit miért csinálok. Elsősorban azt akartam megjeleníteni, hogy én jelenleg hogyan érzem magam a bőrömben és szerintem ez sikerült. 

Nagyon furcsa élmény volt, hogy mennyire magamat látom az elkészült képben, megerősített saját magamban.

Mivel közeli barátaimmal voltam a workshopon, nagyon élveztem, hogy velük élhetem át ezt az élményt. A zene tényleg más tudatállapotba juttat, amit elképesztő volt megtapasztalni."

"Az első alkalommal éreztem egy kis feszültséget, hogy nem tudom kizárni a többieket, de ezalkalommal csak magamra figyeltem és a zenére, és ez a kombináció jól sikerült  :) Késztetést érzek, hogy abba ne hagyjam a küzdést a vágyaimért! 
Abszolút felszabadult valami. Leírhatatlan ez az érzés! Dolgozik folyamatosan bennem, és bízom benne sokat segít majd az előre jutásban! Emellett engedtem el sérelmeket és haragot."

"Barátnőmtől kaptam ajándékba az alkalmat, nem volt semmilyen elképzelésem. 

Az eleje, a beszélgetés nagyon tetszett, maga festés kicsit távol áll tőlem ezért elég sokat töprengtem és hátra léptem és csak néztem hogy vajon mit kéne és hogyan, de jó érzésekkel távoztam és azóta csak ajánlom a helyet mindenkinek  :)

Fejben megfogalmazódott egy kép amit lehet hogy megfestek  :) A beszélgetős részt élveztem a legjobban.
A képem címe: Töprengés"

"- Milyen elképzeléseid voltak a workshopról? Mi hozott el?
- Szabad és elvárásoktól mentes alkotást és a lélek bugyrainak bejárásával egybekötött alkotófolyamatot. 

- Mit éltél át a workshop alatt? Milyen történések zajlottak benned? 
- Iszonyú erős indítást kaptam: még csukva volt a szemem, de a mély törzsi dobok túlzás nélkül az első másodperctől kezdve elemi erővel hatottak, teljesen átbizsergették a testem, és nagyon erős belső képeket kaptam. Ez tudott vezetni egy ideig, ez a lángoló tűz, ősi jelképek. Sokáig próbáltam kiadni ezt az erőt, megtaláltam hozzá a színeket. Ezután egyre kidolgozottabb, részletesebb énrétegek megfestésére éreztem késztetést, de sokáig nehezen kezdtem bele, azt hiszem itt túl sokat is gondolkodtam. Végül tudattalanul nyúltam egy színért és belekezdtem, elindult a részletezés. Ebbe egy ideig újra bele tudtam feledkezdni, viszont egyre gyakrabban éreztem azt, mintha "kiesnék" a flow-ból, elvittek a gondolataim. Az utolsó szín hozzáadását már tudatosobban, a kártyámra felírt szavak által motiválva tettem. Összességében nagyon érdekes, hogy az, ami megszületett, nagyon hasonló formában (színek, formák, mintázatok, ecsetkezelés) sokszor megszületett már; pedig most igazán nem tudatosan álltam az alkotófolyamat elé.

- Önismereti téren mit adott neked a workshop? (pl.: mik aktivizálódtak, csendesültek, erősödtek vagy zárodtak le benned?)
- Azt hiszem, a már ismert gátjaimba ütköztem újra - néha ahelyett, hogy hagytam volna, hogy vigyen a mozdulat, az érzés, nem feltétlenül tudtam elengedni a tudatosságot, a gondolati, racionális síkot. Ettől függetlenül azokban a pillanatokban, mikor hagytam, elképesztő flow-élményt adott az alkotás.

- Mit élveztél a legjobban?
- A kézzel festést, maszatolást

- Milyen címet adsz a képednek?
- Elég"

"- Milyen elképzeléseid voltak a workshopról? Mi hozott el?
 - Éreztem, hogy jót fog tenni, izgatottan vártam az eseményt.
 
- Mit éltél át a workshop alatt? Milyen történések zajlottak benned? 
 - Akrobatika- és mozgás tanárként nagyon sokat jelent számomra a flow state. Ezt az érzést egy teljesen más minőségben megkaptam a workshopon is. Nagyon-nagyon élveztem a folyamatot, egyáltalán nem akartam abbahagyni. Érdekesség, hogy az elkészült képet viszont semmi esetre sem tervezem tovább folytatni, teljesnek érzem. Amilyen hangos volt a workshop alatt a zene, annyira nagy nyugalmat és csendet éreztem belül. Az életem mostani szakaszában sokszor érzem azt, hogy bármekkora is a csend a fizikai valóságban, nagyon kevés pillanatra csendesül el belül minden, pedig nagyon vágyom rá. Szóval köszönöm, hogy ezt a workshop által megadtátok nekem majd' másfél órára!  :) 

- Önismereti téren mit adott neked a workshop? (pl.: mik aktivizálódtak, csendesültek, erősödtek vagy zárodtak le benned?)
- Sokat foglalkozom önismerettel. Viszont amikor csupán érzem, de megfogalmazni nem tudom, hogy miért nem megyek elég mélyre, akkor mindig rá kell döbbennem, hogy ez nem holmi analitika, nem mérőszámok, hanem holisztikus- érzelmi alapú- dolog kellene, hogy legyen. 
Többet nem tudtam meg magamról a workshop alatt, de ilyen "trial verziókban" felsejlettek azok a mélyebb rétegek az önismereten belül, amiket eddig nem tudtam, hogy hol találok. 

- Mit élveztél a legjobban?
- Hogy kizárólag magammal foglalkozhattam.
- Hogy gyakorlatilag kötöttség nélkül tevékenykedhettem
- Maga a lehetőség, hogy, ha akarok, nem festek semmit, csak ülök a fehér felület előtt, olyan ösztönös tenni akarást eredményezett, hogy sikerült alkotnom valamit, amit tényleg nagyra értékelek. 

- Milyen címet adsz a képednek?
- A hely

- Lenne valamilyen javaslatod, hogy mit próbálnál ki legszívesebb egy ilyen workshopon? 
 - Köszönöm, de zöldfülű vagyok a témában, és annyi új impulzus ért, hogy tökéletesnek érzem a metodikát. 
Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy bárcsak bezáródott volna a szobaajtó és egy hétig megállás nélkül ezt csinálhattam volna!  "

" - Milyen elképzeléseid voltak a workshopról? Mi hozott el?
 - Azt képzeltem, amit kaptam is: szabadságot az alkotásban, a létezésnek abban a 3 órájában, amit ott töltöttem. Voltam konkrét festmény-alkotáson, ami nem okozott akkora élményt. Úgy igazán szerettem volna kipróbálni, amikor "csak úgy" festek, engedem, ami jön, és nem kell vigyáznom semmire.

- Mit éltél át a workshop alatt? Milyen történések zajlottak benned? (Érzések, külső-belső történések, írhatsz bármiről!)
- Nagyon vágytam rá, hogy ne kelljen vigyáznom a rendre és tisztaságra az alkotás közben. Jó érzés volt, hogy volt bőven festék és felület is. Nem volt koncepcióm, figyeltem, hogy mi jön érzésben, gondolatban, és amikor ott volt, kíváncsian vártam, hogyan tudom megvalósítani, rá tudom-e rakni valahogy - akárhogy a felületre. Óriási szabadság volt, hogy ha nem tetszett, akkor simán átfesthettem! Felszabadító, hogy nem volt szempont a végén az alkotás esztétikai értéke! Imádtam a zenét, ami néha vitt magával, néha meg nem is hallottam!

- Önismereti téren mit adott neked a workshop? 
- Rájöttem, abszolút nem érdekel, ki mit fog szólni. Vállalom, igen, ekkor ez volt bennem. És hogy nem mutatom meg mindenkinek-bárkinek-akárkinek az alkotásomat, ez egy nagyon intim rész belőlem. 
Mindig is tudtam, de itt most kiegészült a paletta, nagyon fontos nekem a tapintás, a bőröm kontaktusa, a testi érzet, gyógyító volt fogdosni, és a lábammal is érezni a festékeket. 
Tudom, h nem kell oda mennem, és ott lennem, ahol nem érzem jól magam. És nem kell megmagyaráznom. Viszont egyre több helyet találok, ahol viszont jó nekem!  :) Ez is egy ilyen volt.

- Mit élveztél a legjobban?
- A szabadságot, az elfogadást, a biztonságot, a lehetőséget, a teret, magamat, titeket, a zenééééét, a színeket, a festékek selymes érzetét, a mezítlábaskodást, a beszélgetést, a visszajelzéseket, a védőruhát.

- Lenne valamilyen javaslatod, hogy mit próbálnál ki legszívesebb egy ilyen workshopon?
- Hosszabb időt így eltölteni...."

"- Milyen elképzeléseid voltak a workshopról? Mi hozott el?
- Tudtam, hogy zenére fogunk festeni, és hogy felszabadító lehet, ha el tudok mindent engedni, és különösebb elvárások nélkül alkotok. Tetszett, hogy lehetőség van egy lelki utazásra is. Sokat foglalkozom önismerettel és szimpatikus volt az a lehetőség, hogy most egy új dimenzióban találkozhatok önmagammal.

- Mit éltél át a workshop alatt? 
- A megfelelés elengedése, a tervezés, koncepció kiiktatása, az ütemekre, és a belülre figyelés volt fő szerepben. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon csukott szemmel festettem (oké néha lestem.) és volt egy késztetésem arra, hogy beterítsem az egész felületet. Sokféle eszközt, ecsetet, technikát kipróbáltam, érdekes volt új fajta interakciókat megtapasztalni, mind a festékkel, mind a felülettel. A sok fröcskölés hatására engem is betemetett a színes festék, a védőruhám és az arcom is leginkább egy Jackson Pollock műre hajazott. A workshop után így mentem haza, de viszonylag blazírt arcok fogadtak a buszon, végülis a februári farsangozás idején bármi beleférhet, nem?  :D

- Önismereti téren mit adott neked a workshop? 
- Megtapasztaltam a szabályok nélküli alkotás örömét, erősödtek bennem az ösztönös mozdulatok, elzáródást nem igazán tapasztaltam. Inkább teljesen át tudtam magam adni.
- Mit élveztél a legjobban?
- Hogy senki nem fogja megítélni a képemet negatívan. És csak magamnak festek."

"Elindultam festegetni, de sokkal több lett belőle. Egy fantasztikus élmény, egy rögtönzött titkos kör, akivel örökké a mienk az emlék, egy instant “egy alkalmas” család. Védett környezetben megtapasztalhattam milyen is inspiráló zenére vászonra vinni azt, amit szavakba nem biztos, hogy mernék önteni. Szuperül meg van komponálva minden egyes perce. Nagyon köszönöm. Már most visszatérő vendég lettem, és mindenkinek bátran ajánlom, hogy tegyen vele egy (vagy több) próbát. Ebben a mai őrült, szabályokkal teli világban ez egy olyan hely, ahol önmagad lehetsz, és vállalhatod minden mosolyod, könnycsepped és azt, amit ezek, a zene és a színek kihoznak belőled. Ítélet nélkül."

“Ma voltam nálatok festeni es csodálatos élmény volt. Nagyon nagyon régóta tervezem, hogy elkezdek festeni, ezt mondtam ma is, és végre úgy érzem, hogy megkaptam a löketet.  
Miközben festettem, azon kaptam magam, hogy úgy csinálom, ahogy az életem élem. Amikor 1-1 kis hibát ejtettem, ami picit megzavarta a képem harmóniáját, rögtön azon voltam, hogy eltüntessem, kiradírozzam, hogy tökéletes legyen. Bár tudom, hogy nem elvárásokkal kell menni, megis azt éreztem, hogy a művemnek (ahogy az életemnek is), tökéletesnek kell lennie. 
A végén észrevettem, hogy ami kis “hibákat” festettem le, látszódnak. Es rájöttem, hogy azok adják a képem igazi mélységét. Hogy anélkül annyira “mű” lett volna, mely bár tökéletes, de pont, mert nem látszik rajta semmi “oda nem illő”, unalmas.
Ezt gyönyörűen át tudtam vezetni a saját életemre is, és most úgy érzem, hogy közelebb vagyok ahhoz, hogy elfogadjam a “tökéletlenséget”. Valamiért azt érzem, hogy az is kell, különben nem élvezhető annyira.  :) Tehát borzasztóan sokat adott, es minél hamarabb szeretnék menni legközelebb...  :)
Köszönöm neked, hogy ezt megelhettem! Nagyon hálás vagyok érte!”

"Szerintem szuper lett minden alkotás, és úgy láttam - magamon is éreztem, hogy kiadtuk, ami bennünk volt.
Én nem ezt terveztem, de jobb lett így. Felszabadultam a festés végére. Nagyon kellett már és hihetetlenül jól esett. Köszönöm, hogy jöhettem és szerintem én is "visszaeső" leszek a csapatban."

"Egy ilyen festés nagyon jó alkalom arra, hogy kicsit kívülről és cselekvésen keresztül éld át saját magad. Engedd meg magadnak, hogy hibázz, újrakezdj, folytass! Ne akarj alkotni, csak alkoss, csináld, ne gondolkozz, ne latolgass, a dolgok általában nem pontosan úgy sikerülnek ahogyan eltervezted, éld meg ezt a különbséget tét nélkül és lépj tovább, de tanulj belőle, és kezdd újra. Ez a gyakorlat maga, aminek a végére elképesztően felszabadult és lecsillapodott tudatállapotot lehet elérni"

"Nagyon érdekes volt, hogy - bár nem akartam, de - elvárásokkal kezdtem neki a festésbe, aminek az lett az eredménye, hogy az ötödik percben eljutottam oda, hogy "kész a mesterművem". Nézegettem egy darabig, aztán egy hirtelen mozdulattal nyakon öntöttem egy adag festékkel, és ilyenkor kezdődött csak az igazi utazás  :) Imádtam minden percét!"💚👆✨

"Meghatározó élményt adott, imádtam minden percét, ha lehetne, mennék minden nap! Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kiszakadni a mindennapos betondzsungel / mókuskerék - életből és szeretne visszatérni önmagához" - 💚❤️💛

"Tökéletes kikapcs és szellemi kiszakadás a hétköznapi pörgések és stressz közepette. Korlátok nélküli alkotás, aminek a végeredménye a felszabadultság, nyugalom és öröm! Eszter tökéletesen érti a dolgát, és nagyon profi az egész esemény. Bárkinek bármikor szívesen ajánlom! 😍😊 "

"Úgy vágtam bele a festésbe, hogy nem voltak konkrét elvárásaim. Épp egy nagyobb változáson, önismereten megyek keresztük, így szerettem volna viszontlátni azt, ami most bennem zajlik.
Valójában, ha teljesen átengeded magad az érzésnek, akkor mindegy is milyen zene szól, függetlenül attól, hogy a te zenei stílusod e vagy sem, mert kikapcsolod a külvilágot, a körülötted lévőket és csak magadra figyelsz...nekem ez maximálisan sikerült.👌
Persze az alkotás közben apró külső hatások is értek, melyet utólag megviszgálva számomra jelentése is volt... Sztroi: egyik sorstársam által véletlenül az én vásznamra is került az ő pennájából, ami elsőre haragot váltott ki belőlem, de végül pár perc alatt feldolgoztam a történést és újabb irányba vittem a festményemet, újabb színekkel. Ez abszolút párhuzamba vonható az életemmel, szupi kis felimserés volt számomra.😊
Mikor belevágtam a festésbe, nem volt különösebb téma, amit vászonra kívántam vinni, így az érzésekre hagyatkoztam, és a végeredményt vizsgálva világosság vált számomra, hogy a társas kapcsolataimat, férfi és női énemet tükrözi vissza a festmény. Figyelve a képet látom, hogy van még min dolgoznom, és látom azt is, hogy hol. Mindig észre veszek benne valami újat, egy-egy színt, ahogy azok fedik egymást. Ezek felidéznek bennem egy-egy emléket, egy érzést. Fantasztikus, hogy mennyire az enyém, látom benne magam.
Szupi kis csapat jött össze egy klassz helyszínen és fantasztikus segítőkkel, akik kellő támogatást nyújtottak számunkra, hogy megélhessük, kiadhassuk magunkból az érzéseinket, legyen az épp jó vagy rossz. Hálás köszönet érte.
Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is részt fogok még venni ilyen felszabadító alkotásban.
Mindnekinek csak ajánlani tudom!"

"Az Impro Painting egy új változata a festésnek, én imádtam! Soha nem festettem még technora, így kicsit negatív érzelmekkel kezdtem neki az alkotásnak. De a hangos ütemek már az első percekben magával ragadtak és olyan szabadságot hoztak ki belőlem, amilyet utoljára talán egy 2013-as koncerten éltem át. Felszabadító volt, dinamikus, ráadásul Eszterék nagyon kedvesek, nyitottak, ha segítségre van szükséged. Nemcsak alkotási szempontból tökéletes, de önismereti terápiának is betudható, nagyon jó trip önmagaddal és a színekkel. Mindenkinek ajánlom, fessetek sokat!"

"Először is meg szeretném köszönni a tegnapi élményt!
Kíváncsian vártam a festést, nem voltam még ilyen jellegűn és ez által nem is voltak elvárásaim. Nem készültem témával, nem terveztem el semmit. Amikor viszont a vászon előtt álltam, megvilágosodtam  :)Könnyen jöttek a színek, a formák, az érzések, amiket a zene sikeresen fel is erősített. (Gratuláció a zene összerakásához!)
Az áramszünet nem zökkentett ki, talán egy kis siettetést éreztem (talán hogy lemaradok valamiről). A festés kezdetekor a saját középutam megtalálása volt a koncepció, majd amikor a végén leültem a képem elé, akkor láttam, hogy egy másik tartalmat is kapott a kép (párkapcsolat).
Ez egy érdekes felismerés volt, kíváncsian várom, mit fogok még felfedezni rajta  :)
Köszönöm még egyszer, hogy részt vehettem az eseményen!"

"- Milyen elképzelésed volt a workshopról?
- Pont az, amit kaptam - kötetlen, baráti festés némi extrával.  :)

- Mit éltél át a workshop alatt? (Érzések, külső-belső történések, írhatsz bármiről!)
- A workshop alatt is nagyon jól éreztem magam, de leginkább az utána érzett kiengedés és felszabadultság volt ami meglepett, hogy mennyire erősen jelentkezett. Egy feszültség, ami bennem volt és betegség formájában hetek óta jelen volt, másnapra teljesen megszűnt. Ezt sosem gondoltam volna  :))

- Volt-e valami ami nem tetszett? Ha igen, mi az?
- Nem volt

- Mit élveztél a legjobban?
- Kézzel lábbal belealkotni a "művembe" es azt, hogy intim hangulatú volt, nem éreztem magam feszélyezve, hogy nem egyedül vagyok, mindenkinek meg volt az alkotó tere es kis intim szférája.

- Lenne valamilyen javaslatod, hogy mit próbálnál ki legszívesebb egy ilyen workshopon? 
- Ugyanezt szabadban, pl egy erdő közepén egy tisztáson, akar csak itt Budapest kozeleben. Az elég komoly lehet:)"
Köszönjük, és betesszük az ötletbörzébe a javaslatot a megvalósítandó tervek közé! 💜"

"- Milyen elképzeléseid voltak a workshopról?
- Egy teljesen átlagon felüli élményre számítottam, ahol belecsöppenhetek egy olyan közegbe és világba, ami kiemel a hétköznapokból és a mindennapi élet kereteiből és korlátozásaiból. Gyerekkoromban ért egy nagy törés azzal kapcsolatban, hogy bár elismerten tehetséges voltam és lett volna lehetőségem képzőművészeti irányban továbbtanulni, a családom mégis úgy döntött, hogy nem támogatja ezt az irányt, én pedig dacból teljesen letettem mindent és a saját örömömre sem rajzoltam többet. Egy ideje érett bennem a gondolat, hogy vissza kéne hozni az életembe az alkotást, de ehhez szükség volt valami nagyon erős élményre, és ennek az ígéretét láttam meg az Impro Painting workshopjaiban.

- Mit éltél át a workshop alatt?
- Az egész életemet átéltem közben. Nagyon racionalizáló, elemző típus vagyok, és a workshop segítségével, most az elméleti sík helyett a fizikai síkon élhettem, érezhettem mindent, ami történt velem az életemben, és a saját élettapasztalataimat most az érzékszerveim által fogadhattam be. Fantasztikus volt a kezeimmel, az egész testemmel dolgozni, érezni, értinteni a vásznat, a festéket, látni a fényeket, színeket, a festékek kölcsönhatását, hallani a zenét, mozogni, ráállni a képemre, összefestékezni magam, tapicskolni a festékben, megküzdeni a képpel azokban a pillanatokban, amikor nem tetszett, örülni, amikor szép dolgok jelentek meg rajta .... és aztán amikor az egész kép egy nagy káosz lett, és azt éreztem, hogy teljesen menthetetlenül "elrontottam", akkor szabadultam fel igazán és mertem bármit tenni vele, mert már nem számított, hogy mi lesz, csak a tudat, hogy nincs mit veszíteni, felhatalmozott arra, hogy bármit megtehessek. És tök bátran maszatoltam, öntöttem, borítottam a festéket mindenhova, majd egyszercsak bevillant egy gondolat, ami az elmúlt időszakban talált rám, és rájöttem, hogy talán ez a legesszenciálisabb életbölcsesség, ami az eddigi életemet fémjelzi és erőt ad arra, hogy bármilyen helyzetből a legjobbat hozhassam ki, és a legrosszabb dolgokban is meglássam a legszebb dolgok ígéretét: No Mud, No Lotus  :) és bár nem volt elvárásom a képpel kapcsolatban és semmilyen mintát nem akartam ráfesteni, a végén így odakívánkozot egy lótuszvirág a kavargó káosz felszínére  :)
Pozitív megerősítéseket kaptam, vagyis ami még jobb, én adhattam magamnak pozitív megerősítéseket, és zsigeri szinten érzem ebben a pillanatban a varázslatos erejét annak, hogy külső forrás helyett én adtam magamnak létjogosultságot arra, hogy úgy éljek és nyilvánuljak meg a világban, ahogy azt a legönazonosabbnak és legboldogítóbbnak érzem. MINDEN TETSZETT! Sőt, jobb volt, mint amit magamtól el tudtam volna képzelni. A karácsonyi fényeket, a berendezést, a párnákat, az egész hangulatot, amiben benne lehettünk az este folyamán. Valamint a csoportdinamika is meghatározó volt, ez az egész este attól volt olyan, amilyen, mert együtt jöttünk el többen, és megosztottuk egymással az érzéseinket, gondolatainkat meg az egész alkotási folyamatot."

"Megérkezett! ❤️❤️❤️ a férjem és a fiam leült, nézték, nézték. Fiam megszólalt: Nagyon szép! Nagyon szép, a madár, a bohóc...
A férjemnek meg a mélysége tetszett, hogy egyre es egyre van mit nézni rajta 🙂Ja es a ferjem egybol ki akarja tenni a falra 😉 😉
Sokat foglalkoztam mar azokkal a dolgokkal, amik feljöttek közben, bar most is tobbszor sirthatnekom volt. Szerencsére azt is megtanultam már elég jól, hogy megnyissam magam. De ami nagyon lenyűgőzött, hogy egy ilyen biztonságos tér, amit létrehoztok, egy ilyen tevékenység milyen dolgokat hoz fel az emberben. Hiszek benne, tudom, hogy működik, mégis mindig meglep!  :)"

"Tetszett a felépítése, hogy volt idő ráhangolódni, illetve az előtte lévő beszélgetés. Nagyon megérintett, amikor elkezdődött - bevallom, egy pici könnycseppet elmorzsoltam az elején  :) - közben nálam nem jöttek gondoltatok, eszembe jutott, hogy milyen érzésekre is kellene gondolnom és mik azok amik mostanában nagyon mozgatnak, de mégsem ment. Inkább nagyon élveztem az önfeledt alkotást, számomra olyan volt, mintha kinyitottak volna egy szelencét. 
Mindenképp segített, hogy bizonyos gátlásokat elkezdjek feloldani - nekem az önelfogadással és önszeretettel kell(ett) foglalkoznom és bízom benne, hogy ez is elősegítette, hogy ezen az úton tovább haladjak. Van egy olyan könyve Mustó Péternek, hogy 'Megszereted, ami a tiéd'. Így voltam én is ezzel a képpel. Mire hazaértem, megszerettem. És mi ez, ha nem önelfogadás. 💜 "

"- Mit élveztél a legjobban a workshopban?
- Az azonnali kapcsolódásokat ismeretlenekkel, a szeretetteljes és biztonságos közeget, a fenomenális muzsikát, a velkám drinket, a sok festék látványát és a szerszámokat, a ráhangolódási és ismerkedési játékot, ami aztán valóban komoly szerepet is kapott a megélésemben.. És hogy ítélkezés nélkül önmagam lehettem.. 💜 "

"Életem legnehezebb időszakában, egy csütörtök délután akadtam rá, akkor már az ötödik napját éltem meg annak, hogy Édesapám átlépett a fénybe.. Tudtam, hogy valamilyen módon meg kell találnom és élnem a saját búcsúmat vele és tőle, hiszen ez életem legszebb és legnehezebb utazása volt vele.. És akkor jött szembe a hirdetés, az utolsó helyet sikerült is megvásárolnom.. Bebizonyosodott ismét, hogy nincsenek véletlenek és hogy higgyek a megérzéseimben.. Az elképzeléseim: mivel láttam fotókat, videókat és azok erősen hatottak reám is, izgatottan vártam, hogy én hogyan is élem meg, főként a motivációm miatt.. Nehéz szavakkal megfogalmazni és nem ódákat zengeni, életem egyik meghatározó élményéről.. Igyekeztem valóban tiszta szívvel érkezni és elvárások nélkül.. Olyan akartam lenni mint az fehér vászon, amire alkotok, egyszerűen üres.. Azért hozzá kell tegyem, hogy ez a felettébb ritka kedves és emberi hozzáállásotok nélkül nem ment volna.. Már az első pillanatban otthon éreztem magam.. Annyira meghitt, őszinte és szeretetteljes volt már a fogadtatás is, hogy szinte elmondhatatlan.. De már ezzel is bátorítva, hogy itt megélhetem a fájdalmam, önmagam lehetek, minden ítélet nélkül, mert olyan biztonsági védőhálót fontatok körém ebben a szeretetgombócos közegben pillanatok alatt, hogy nekem csak ugranom kellett.. És én először bizonytalanul ugyan, de ugrottam.. Erre a zenére mindig azonnal közel kerülök magamhoz, most viszont nem ment a váltás úgy ahogyan szokott.. Mert nagyon akartam, hogy kapcsolódjak végre az Édesapámhoz, hiszen felelősségel tartozom most érte, miatta jöttem, meg akartam élni a búcsúmat.. Aztán már nem "akartam" végre, hagytam hogy a racionalitásom szépen lassan hátat fordítson nekem.. Csak éreztem, hogy visz a düh, a fájdalom, majd emlékezetkiesés.. Fogalmam sincs mi történt, csak érzések vannak.. Pillanatokra azért bekapcsolódott a tudatom, főként a hiúság, hogy szép lesz-e.. Aztán amilyen gyorsan jött, oly gyorsan távozott is.. A zene nagyon magával ragadott, kívülállóként figyeltem magam, látom most is magam előtt ahogyan keverem a színeket, összevissza dobálom őket, érzem a festéket a kezemen, s érzem, hogy valami erősen és megmagyarázhatatlanul visz előre.. Közben pedig a szigorúságom is ott volt, mert rendet akartam tenni a káoszban, pakolgattam az ecseteket méret szerint.. Aztán jött egy pillanat, hogy vége, elfogytam, nincsen több bennem.. Megálltam a kép előtt, azzal az érzéssel, hogy hiányzik valami, majd lerogytam elé.. És akkor jött a csodálkozás, mert megszólított a kép, egy arc nézett vissza reám, édesapám arca.. Hogy itt van és mindig itt lesz velem, mindig nézni és vigyázni fog reám.. Ott azért utat tört magának a könny és minden amit átéltem vele.. Az elmém azóta is próbál visszaemlékezni és megérteni, hogy hogyan is történt mindez, hogyan tudtam ennyire megnyílni és valóban önmagam lenni az érzéseimmel egy idegen környezetben, hogyan tudtam a tudatom nélkül benne lenni a pillanatban és vajon milyen erők és energiák vezettek eközben.. Az érzékenység miatt mindig éreztem, hogy erős és különleges a kapcsolatom az Édesapámmal, és mégis nagyon mélyen s meglepően érintett, hogy ennyire bennem van.. Ez a legszebb érzés amit kaphattam és ezért a felismerésért örökké hálás leszek Nektek.. És vajon, hogy a francba is sikerült ezt megalkotnom, az már egy megválaszolatlan kérdés marad az elmémnek..😉 Egyrészről egy bizonyosság, hogy a megérzéseim nem hazudtolnak meg, többet hallgassak rájuk.. A csorbult hitemet erősítette, hogy igenis vannak még olyan emberek, akiknek fontosak a valódi értékek képviselete, a jóság, a bizalom, a kedvesség, tisztelet, alázat, ítéletmentesség, a másik elfogadása és szeretet.. És ami a legfontosabb hogy ezek nemcsak üres szavak, valóban tettekkel is bizonyítjátok.. És még napestig sorolhatnám.. Felidézte és beinditotta újra, hogy mennyire szeretek ismeretlenekkel ismerősként találkozni, vagy épp őszintén másokra figyelni, hallgatni őket.. hogy mikor van helye a csendnek és a beszédnek.. Bár a racionalitásom és a nyitottságom azért azóta is vívja a küzdelmet, mert az elmém nem tudja elhinni, hogy mindez a valóság volt... Segített lezárni a gyászomban az önvádaskodásom, hogy jól csináltam-e az átkisérést, vajon mit tehettem volna még.. Már nincsenek kétségeim, hogy amit érzek ott mélyen. És a legfontosabb a hála érzése, ami eddig csak betöltötte a szívemet, no az most jól túlcsordult.. "

"- Mi hozott el a workshopra?
- Kiváncsi voltam a bennem lévő ős erőre

- Mit éltél át a workshop alatt?
- Kb 10 perc után tudtam, hogy amit festek az a "Teremtés" (...) Sok gondolatom támadt festés közben, hogy hogy is "működik" ez a Teremtés? Hogyan kell teremteni? Hogyan kell "jól kérni" a Teremtőtől, Istentől? És a végén arra jutottam, hogy nem kérnem kell, hogy mit szeretnék, hanem úgy meditálni /imádkozni/, hogy meghalljam, meglássam, hogy mi lenne a jó választás! Hisz az már "oda van készítve" számomra, csak el kellene kapni azt a fonalat, vonalakat, utat. Jó volt benne lenni. Elmondhatom, hogy beavatásnak ereztem, ahogy így láttam magam előtt a Teremtést.
Látom magam, mint egy porszemet az Univerzumban. De más így, egy kis apró fogaskeréknek látni magamat és tudni, hogy milyen csodálatos szólal meg a hangok összességéből, milyen szépen rendben működik minden. Teljesen új meglátásba került Isten. 
A végen nagyon jó volt megnézni a többiek képeit, eszméletken jó képek születtek!!"

"Jobb volt mint vártam. Nagyon személyes élmény, odafigyelő szervezők és meghitt környezet. Ki tudtam zárni a külvilágot és magamra, a helyszinre, a jelenre figyelni. Bizalmat éreztem a hely, az emberek kapcsán, így jó volt kibontakozni. Magamra tudtam figyelni, rólam szolt. A zenék jók voltak, szívesen mozogtam rájuk, a festés kikapcsolt és indulatokat, érzéseket is bele tudtam tenni, kiadni. Abszolút visszakaptam a festmény kapcsán a tükröt magamról és az éppen aktuális élethelyzetemről. 
- Mi tetszett a legjobban?
- A Zene, a szinek, a hangulat, a világítás, az emberek, a nyító és záró beszélgeté, a figyelem, az üdvözlés, az egész. :) "

"- Milyen elképzeléssel érkeztél a workshopra?
- A belső világom kifejezésének a vágya motivált, a felszabadult alkotói élmény. 

- Mit éltél át a workshop alatt?
- Izgalmas és összetett. Sok érzelem, az elején fusztráltság, és az elvárások magam felé, de utána átkapcsoltam egyfajta belső lázadásba, amivel agresszió is társult. Ennek eredményképpen pedig létrejött egy motívum, amit elkezdtem "kibontani", ez már egy tudatosabb folyamat volt. Élettel teliség érzése aktiválódott, annak a tudatosítása, hogy dúlnak bennem az érzelmek, de ezáltal érzem magam élettel telinek. Felfokozódott a lázadó személyiségrészem, egy ilyen "elegem van, szarok bele" érzés. Sok görcsösséget kellene feloldanom magamban. Talán ez sikerült is részben, a megfelelési kényszerem csendesült. Erősödött még a belső harmónia, egyensúly megteremtése iránti vágyam."

"A workshoptól teljesen pontosan azt kaptam, amit elképzeltem csak sokkal profibban. Annyi maradt meg bennem főképp, hogy baromi jó zenére festünk. Nagyon-nagyon átjön a workshopból, hogy mennyire profin foglalkozol vele: a zene flow, kb a zene fest általam, úgy raktad az egészet össze, a non-judgemental kommunikáció, mikor mások nehéz dolgokat osztanak meg, hogy hogy adsz keretet az egésznek, hogy éred el, hogy mindenki benne maradjon, ajánlasz utánkövetést is (wtf??  :D). Szóval lehet hogy csak én olvastam keveset, de a fő elképzelésemben nem volt benne, hogy ennyi mindent fogok kapni.
Sok flow élményem van amiket a táncban, sportban, vagy barátokkal spontán élek meg, viszont itt az az igazán érdekes, hogy ennek az élménynek van egy maradandó leképzese is. Valami olyasmin gondolkodtam, hogy ebben a tevékenységben megvan az önfeledt mozgás es az intimitas, a többiekkel való kapcsolódás által. De az igazán nehéz része az az, amit úgy tudok megfogalmazni, hogy látás/felfogás/megítélés: folyamatosan látnom és tovább festenem kell valamit, ami még-nem-szép, ami még-nem-tökéletes, de nagyon fontos, mert belőlem jön, és azért vagyok itt, hogy foglalkozzak vele. Szerintem a mindennapokban a látvány nem-megítélését gyakoroljuk a legkevesebbet, és nekem ez az egyik meta-tanulás (az önismereti rész mellett) a workshopról. Folyamatosan visszafejteni és elengedni azt a gondolatmenetet, hogy csak azt tartom elfogadhatónak, amit majd talán mások is szépnek látnak, nagyon felszabaditó érzés, amit más körülmények között nem tudtam volna ilyen intenzíven megélni. 
Igyekeztem prekoncepció nélkül érkezni, úgyhogy nem tudtam, hogy mivel fogok foglalkozni, de éreztem, hogy volt bennem egy csomó meg nem élt feszültség, mikor jöttem. A Relativity sokat segitett, hogy szavakba tudjam önteni, és a festés meg megengedte, hogy kieresszem a feketéimet, amikre úgy tűnik nagy szükségem volt. Sok erős érzést megengedtem magamnak festés közben, sok negatívat is (ha van ilyen), amit máskor konzekvensen igyekszem lesimítani. Azt éreztem, hogy ha valahol, akkor itt nyugodtan megtehetem.
Imádtam ahogy 'húz' a zene és a festés. Nagyon erős íve volt és közben is vigyorogtam, hogy milyen eszméletlen pontosan van összerakva a tracklist. Nagyon szerettem érezni, ahogy nagyon sok energiam lett, és aztán, hogy a végére szinte teljesen kimerültem. Azt hiszem, hogy egy elnyújtott katartikus érzés, ami legjobban visszaadja ami bennem volt."

"Először nem akartam elkezdeni mert túl fehér volt, aztán elkezdtem és tök felszabadító volt, aztán nem akartam belerondítani mert szépnek láttam, de aztán persze mégis tovább festettem ami meg ilyen komfortzóna-kilépés. Aztán a végén sírtam, mert rájöttem hogy közben csak kusza gondolataim voltak de az utolsó 7 percben nagyon konkrét válaszokat kaptam és jó volt. Tudatosságot adott, egy "nem tudom mi lesz/van" korszak kicsit lezárult. Legjobban azt élveztem, amikor úgy éreztem hogy ez 
így szép, de tudtam, hogy tovább kell folytatnom. És tovább folytattam"

" - Nagyon kíváncsi voltam, a barátnőm hozott el és nem bántam meg.

- Mit éltél át a workshop alatt?
- Folyamatos fel-le érzés. Izgalom, megnyugvás, izgalom, kíváncsiság. Teljes átszellemülés volt. Csak magamra figyeltem és a mozdulataimra. Talán az elengedés erősődött bennem, hogy tudjak elengedni dolgokat."

"Fantasztikus, felszabadító, és egyben nagyon összetett belső élmény volt. Hálás köszönet a profi szervezésért, a kellemes, barátságos és nagyon bensőséges atmoszféra megteremtéséért. Örülök, hogy rátaláltam az Impro paintingre, Eszterékre. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer próbálja ki. Én biztos, hogy megyek még!!  :)"